45. fejezet

Sziasztok!

Egyem meg őket <3

Ne haragudjatok, hogy elhanyagoltam a blogot, de se időm, de ihletem nem volt... És szerdáig tuti nem láttok új részt, lehet egész szünet alatt nem tudok hozni, de megpróbálom :)

Egyébként, mindenkinek jó szünetet xx

Majdnem...

-Louis Tomlinson -

- Jó napot.-fogtam vele kezet.

- Miért is hívtál pontosan?-húzogatta szemöldökét.

- Beka miatt... De szerintem üljünk be egy Starbucks-ba és mindent elmesélek.

Igent biccentett fejével, így hát neki vágtunk a "hosszú útnak", ami körülbelül 500 métert jelent... Na mindegy, az út eléggé csendesen telt, csak bemutatkoztunk kicsit részletesebben egymásnak, hogy mégis csak tudjuk kivel beszélgetünk. Elmesélte, hogy most Los Angelesben lakik, és hogy csak B miatt jött vissza. Megérkeztünk a kávézóhoz, gyorsan választottunk magunknak italt, és leültünk egy szimpatikus, eldugott asztalhoz.

- Na szóval, mért vagyok itt?-tért a lényegre.

- Kezdjük az elején. Miért hagytad el őket?

- Hm... Amikor 3 éves volt elkezdtem inni... Elég rendesen...-hajtotta le fejét.-És egyszer annyira részeg lettem, hogy konfliktusba kerültem fiatalokkal, akik majdnem halálra vertek. Bevittek a kórházba és megkértem a főorvost, hogy hitesse el Mirandával, hogy meghaltam. Megtette...

- De miért mondta azt, hogy meghalt?-értetlenkedtem.

- Mert nem akartam, hogy egy részeges férfi legyen velük!

- Értem...-húztam a szám.-És még mindig?-kérdeztem félve.

- Nem, már 12 éve nem ittam egy korty alkoholt se.-mosolyodott el.

- Gratulálok. Amúgy, azért hívtam, hogy elmondjak valamit...

- Mit? Beka drogozik? Vagy iszik? Vagy kurva?-kérdezte idegesen.

- Nem, dehogyis.-nevettem el magam.-Meg akar ismerni! És bűntudata van, hogy elküldött akkor este...

- Értem... Talán ha megadnád a számát, akkor feltudnám venni vele a kapcsolatot.-mosolygott.

- Persze, oké.

Megadtam neki a számot, aztán még egy 10 percet beszélgettünk, de mennie kellett valami tárgyalásra. Lehúztam a maradék teám és én is távoztam az épületből. Mivel semmi kedvem nem volt haza menni, elmentem sétálni. Nagyon jó ötletnek tűnt, amíg bele nem ütköztem Zaynbe...

- Harry Styles -

- Beka... Add vissza azt a redvás fésűt!-üvöltöttem az asztal túloldalánál futkosó lánynak.

- Mert?-nevetett.

- Mert ilyen hajjal úgy nézek ki, mint egy degenerált gyökér! Add már vissza!

- Mindig úgy nézel ki, csak annyi a különbség, hogy most szarabb a hajad.-kacsintott rám.

- Na, ez nem volt szép.-felnéztem a lécsőre.-Szia Gemma!

Beka ijedten hátrafordult, hogy más is látja franciabugyiban meg toppban, de csak hazudtam. Azonban az idő, mialatt B rájött, hogy csak figyelemelterelés volt pont elég volt, hogy ráugorjak.

- Bazdmeg Styles! Ezt még megkeserülöd!-nevetett.-De szállj le rólam, mert kinyomod a szuszt is belőlem.-mondta, miközben próbált letolni magáról.

- Azt várhatod! 10 percen keresztül kergetőztem veled, ezért a nyomorék fésűért! Nem fogsz ilyen könnyen szabadulni.-kacsintottam.

- Ugye tudod, hogy 10 éve versenyszerűen táncolok és olyan izmos a karom, mint egy bodybulidernek?-nevetett.

Megmutatta, hogy nem hiába voltak azok a kimerítő edzések. Átfordultunk, így Ő volt felül. Csak néztük egymást és egyre közelebb jött arca az enyémhez.

- Azt mondtad nem akarod elsietni.-suttogtam, mikor már csak egy hajszál választott el minket.

- De nem bírom... Zavar?-mosolyodott el.

- Nem.

Már majdnem összeért a szánk, de kicsapódott az ajtó és mindketten riadtan pattantunk fel a földről...