43. fejezet

Hello *-*

Na, elmentek a rokonok, megtanultam, kitakarítottam a szobám (ez tartott a legtovább...) és mivel még előttem az egész nap, és nincs kedvem ilyen rossz időben kimenni, ezért hoztam nektek egy új részt. :) Remélem mindenkinek jól telt a hétvége, és nem lett semmi baja :D 

Jó szórakozást xx

Találkák...

Kis remény csillant meg szememben, mikor meghallottam Caroline hangját, amint azt mondja, hogy csak egy könyvért ment át Harry, de aztán eszembe jutott, hogy felhívta Louist és elmondott neki mindent...

Mindegy (illetve nem...). A mai este arról fog szólni, hogy elfelejtsem. Na jó, ez úgyse fog menni, szóval fogalmazok máshogy; meg fogok tanulni nélküle élni. Jó kis elhatározás, de elég nagy akaraterő kéne hozzá...

Miközben ezek a gondolatok cikáztak fejemben, a ház előtt megálló kocsi reflektora sütött be a nappali ablakán. Felemelkedtem a kanapéról, kikapcsoltam a tv-t, és már indultam is. 

A sofőr illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és meg se szólalt egész úton. Gondolom leesett neki, hogy mennyire izgulok... 40 perc kocsikázás után megállt az autó. Konkrétan egy sikátor előtt rakott le... Kezdtem megijedni...

- Lerobbant a kocsi?- kérdeztem ijedten.

- Nem. Ide kellett Önt hoznom.- mosolygott a sofőr.

- Ide?! Egy sikátorhoz?!- akadtam ki.

- Hölgyem, én nem tehetek róla... Ide kérték, én pedig elhoztam.

- Persze, ne haragudjon.- sütöttem le szemem.

A férfi kipattant a kocsiból és kitárta előttem az ajtót. Remegő lábakkal és görcsbe rándult gyomorral indultam meg egy pad felé. Fogalmam nem volt, hogy kivel találkozok és hogy hova kéne mennem, hogy észre vegye megérkeztem... 

Olyan 5 perc elteltével kezdtem megunni az ücsörgést, ezért táskámból előkaptam a telefonom és csekkoltam a Facebook-ot. Még be sem töltött a kezdőlap, valaki megfogta a vállam és egy ismerős hang a fülembe suttogta "kocka". Hátra fordultam, és azt hittem pár másodperc múlva már a földön leszek...

- Veled randizok ma?- kerekedett el a szemem.

- Igen...- pirult el és egy virágcsokrot adott.

- Köszönöm, de ezzel nem oldottál meg semmit, remélem tudod.

- Tudom...- hajtotta le fejét.- Most azért vagyunk itt, hogy megbeszéljünk mindent.

- Itt?! Egy padon?! Harry, január van...- húztam a szám.

- Ja nem.- nevette el magát.- Bent, az étteremben.

Felhúzott a padról és kézen fogva bevezetett az étterembe. Egy pincér az asztalunkhoz kísért és bort töltött poharunkba. Leadtuk a rendelésünket, és beállt a kínos csend... Úgy gondoltam nem nekem kell megtörni, hiszen nem én hívtam el, nem én kerestem és legfőképp nem nekem kell bocsánatot kérni... Aztán hirtelen megszólalt.

- Figyelj Beka. Ez így nem mehet tovább... Szeretlek, az életemnél is jobban, de elrontottam... Tudom, hogy egy nyomorék voltam. Akkor este, a party előtt, az interjún. Akkor még minden rendben volt és szeretném ha minden  ugyanolyan lenne...

- Harry, ha meg is bocsátok, akkor se fogom tudni elfelejteni... De mielőtt elkezdenél mesélni kérdezek valamit... Miért?- szerintem ettől a kérdéstől félt a legjobban...

- Akkor, a hotelben nem tudom miért... A pillanat heve, utána, nála meg mert el voltam keseredve, hogy a lányt, akit szeretek megcsaltam... Tudom, hülye vagyok, de nem tudtam normálisan gondolkodni...

- Én is sokszor vesztem össze a barátommal, de mégse csaltam meg egyiket se...

- Tudom, csak én vagyok ilyen...

- Van egy ötletem. Kezdjünk teljesen tiszta lappal. Mintha még soha ezelőtt nem találkoztunk volna, és nem is ismerjük egymást. Mindent az elejéről.- mosolyodtam el.

- Harry Styles.- nyújtotta kezét.

- Rebeka Flaming, de hívj csak Beka-nak.- nevettem.

Aztán elkezdtünk "ismerkedni". Minden jól ment, rájöttem, hogy ez nem is volt rossz ötlet, és bár most nem vagyunk együtt, de kitudja mi lesz ebből az újra kezdés projektből.

- Louis Tomlinson -

Rebekát sürgettem már egy ideje, de még mindig nem kászálódott ki a fürdőből. Órámra pillantottam és már negyed 8 volt. Lassan mennem kellett... Kikészítettem B ruháit és hagytam neki egy levelet.

Elindultam lefelé a lépcsőn, felkaptam cipőm meg a kocsi kulcsom és már el is indultam a London Eye-hoz. Mint mindig, nagy volt a tömeg. Így elég nehéz lesz kiszúrni egy átlagos férfit... Aztán hirtelen valaki megkocogtatta a vállam...

- Louis? Louis Tomlinson, ugye?- nyújtotta felém a kezét egy férfi.

- Igen, és Ön pedig...- gondolkodtam erősen

- Robert Flaming, Beka apja...