39. fejezet

Sziasztok :)

Na mégis tudok ma írni, és a tanulásra is volt időm, sőt a Vámpír naplók 4. évadjának 1. részét is megnéztem. Nagyon bejött, csak úgy mint a többi. Ajánlom figyelmetekbe ;)

Moments

- Elena Evans -

- Elena... Shh... Nyugi...- simogatta hátamat Liam, miközben az ágyon zokogtam.- Elmondod?

- E..el..- szipogtam.- Tudod, az első gimis napom előtt átmentem B-hez. És a szüleink elmentek vacsizni, így ketten maradtunk..

- Na mizu van Jamesel?- kérdezősködött barátnőm.

- Háát.. Ma taliztunk és kiderült, hogy egy suliba fogunk járni.- kezdtem el tapsikolni örömömben.

- Na az szuper. Hanyadikas is?

- 3. Tudom.. Kicsit idős hozzám, de szerelemben a kor nem számít.- mosolyogtam.

- Nem hát.- kacsintott.

- És a következő nap, nem is nap. Héten, hozzám se szólt, rám se nézett semmi..

Bekával a "padunkon" ültünk, mikor valaki megkocogtatta a vállam. James volt az. A szívem hevesebben vert, lábaim földbe gyökereztek, gyomrom görcsbe rándult.. Nem tudtam megszólalni, csak néztem.

- Szia... Öö... Beszélhetünk?- nyöszörgött.

- Aha...- próbáltam mosolyt erőltetni fejemre.

Bekának intettem, hogy elmegyek, de majd meglátogatom délután vagy valahol jelentkezem, ő meg bólintott. Elindultunk az iskola poros-koszos játszóterére, ahol csak a füveseket találjuk. Most is ott voltak. Kezdtem megijedni, és rádöbbentem, hogy nem kéne erre jönnöm, de már késő volt..

- Sziasztok srácok. Ő az új barátnőm, Ellie.- mutatott be 3 betépett csávónak és egy lánynak.

- Hali Ellie.. Kérsz?- nyújtotta felém a cigit.

- Nem köszi..- undorodtam tőle..

- Te James?- dugta újdonsült barátom orra alá a parázsló cigarettát.

- Ja..- és elvette.

Elszívta az egészet és pár perc múlva meg is volt a hatása... Ő is ugyanolyan kómás fejet vágott, mint a többiek és nem érdekelte, hogy engem zavar-e, csak csinálta... De maradtam vele, mert nem akartam, hogy bajba kerüljön és elég gáz lett volna elmenni onnan..

- Mi?- kerekedett ki Liam szeme.

- Hallod..- hajtottam le fejem.- Végül belenyugodtam, hogy nem tehetek ellene semmit, sőt néha még én is betéptem Ritaval, Dannel, Jimmivel, Justinnal és Jamesel. 

Kezdetben jó bulinak tűnt, hogy ott szívunk a suli játszóterén, meg a bulikba is totál kómásan megyünk, aztán rájöttem mit csinálok.

Egyszer bementünk egy szórakozóhelyre a füves bandával, Bekával és Bennel. Bekáék nem értették mitől vagyunk ennyire kómásak, mert nem ittunk semmit se.. Aztán B behívott a wc-be.

Egy kép a füves korszakomból..

- Ellie mitől vagy ilyen?!

- Milyen?- mosolyogtam bambán.

- Hát ilyen... Szét vagy csúszva, a szemeid vörösek... Ugye nem?- ijedt meg.

- De igen. Füvezek. És? Nem lesz semmi bajom tőle.

- Nem-e? Hülye vagy? Elbaszod az egész életed. Most azonnal szakítanod kell Jamesel!- kezdett el ordítani.

- Megvesztél? Az egyetlen dolgot töröljem ki az életemből, ami fontos? Arra várhatsz.- kacsintottam rá.

- Az egyetlen? Van apád, vannak rendes barátaid, családod.. Ha ezek neked nem fontosak, akkor gratulálok, mert elvesztettél egyet a "nem fontos" dolgok közül.. Engem.- és kiviharzott.

- Bömbölni kezdtem. Olyan 2 órát bent sírtam a wc-n és elhatároztam, hogy szakítok barátommal, nem beszélek többet Ritáékkal, és messziről elkerülöm azt a kibaszott játszóteret. Felálltam és kimentem. Nem érdekelt semmi, oda mentem barátomhoz és megmondtam neki, hogy többet látni se akarom. Eltelt egy hónap. Mindennap írt, hívott, keresett otthon, de nem válaszoltam neki. A suliba is próbált közelebb férkőzni hozzám, de nem engedtem. És szép, lassan elfelejtettem, de mindennap azzal a tudattal kelek fel, hogy mekkora gyökér voltam..- folytak le könnycseppek arcomon.

- Az voltál, de már nem.- szorított magához.

- Rebeka Flaming -

- Louis... Könyörgöm fejezd be.- visítottam a padlón.

- Szeretnéd.- csikizett tovább.

- De bepisilek.

- Fujj, akkor inkább hagylak.- engedett el.

- Szerintem is, de most elmegyek a dolgomat végezni.- nevettem.

- De ne a szőnyegre.- kiabált utánam.

Elmentem a fürdőbe, de nem kellett ürítenem, csak egyedül akartam lenni.. Ne értsétek félre, imádom a mostohatestvérem, de nagyon hiányzik Harry. Nem írt, nem hívott, nem jött ide... Semmi... Biztos Carolinenal nyalják-falják egymást... Vagy Skylarrel...- gondolataimból kopogás zökkentett ki.

- B, jól vagy? Már vagy 15 perce bent vagy.- szólalt meg Lou az ajtó túloldaláról.

- Persze, mindjárt megyek.

Megmostam arcom, megfésülködtem és erőt vettem magamon. A kilincshez nyúltam, de nem akaródzott kinyílni... Aztán egy beszélgetés csapta meg fülem.

- Mi? Te normális vagy? Próbálom lenyugtatni, te meg meghúzod? Hülye vagy bassza meg?! Nehogy elmondd neki... Én se fogom.. Csá.

Végszóra kinyitottam az ajtót, de Lou nem vette észre csak bámulta a falat.. Valami nagy gáz történhetett, mert telefonja darabokban hevert a földön, ő meg idegesen pásztázta a szembe lévő falat..

- Szükséged lesz egy új telefonra.

- Jézusom Beka. Ne ijesztegess.- kapta szíve elé a kezét.

- Bocsi.- kölyökkutya szemeimet előkapva kértem bocsánatot.- Mi húzott fel ennyire?- mutattam a törött készülékre.

- Öö... A... Ööö... Tesóm... Pasija...- dadogott össze-vissza.

- Mi történt?- húztam a szám.

- Megcsalta a húgom és ennyi..- hajtotta le fejét.

- Ja értem... Sajnálom... Ismerős szitu...- célozgattam.

- De Harry nagyon megbánta...- még mindig zokniját tanulmányozta.

- Ha majd jelentkezik elhiszem.

- Harry Styles -

- Carloiiiiiine.. Ah.. Ne hagyd abba!- üvöltöttem.

- Ha.. Harry..- sikított ő is.

Körülbelül 10 percig még rángatózott rajtam, majd mikor eléveztünk lepattant rólam és bebújt mellém a takaró alá. Igazából nem is tudom miért csináltam ezt... Nem szeretem, sőt gyűlölöm és undorodok a belsőjétől, de annyira el vagyok keseredve Beka miatt, hogy valamin, illetve valakin le kell töltetnem a feszültséget... De pont emiatt vesztünk össze..- elmélkedésemet Car zavarta meg. Megpróbálta mellkasomra dönteni fejét, mint a filmekben szex után, de én nem hagytam és felkeltem.

- Te meg mit  művelsz?- akadt ki.

- Felöltök.. Minek látszik?- kérdeztem flegmán.

- Minek?- értetlenkedett.

- Mert most elmegyek, és többet vissza se jövök, sőt látni se akarlak.- és kirohantam.

Még ingemet se volt időm begombolni. Erre már csak a háza előtt volt időm, mert telefonáltam Louval. Azt mondta, próbálja lenyugtatni Bekát, és hogy egy gyökér vagyok... Igen az vagyok. 

Beültem a kocsiba és a Tomlinson-Flaming rezidencia felé vettem az irányt. Fél óra kocsikázás elteltével meg is érkeztem a célhoz. Félve csöngettem be.. Az ajtó már nyílt is, Beka könnyes szemeivel találtam magam szembe.

- Hé B, ne..- fejeztem volna be a mondatot, de rám csapta az ajtót..