33. fejezet

Hello *o*

1.

Ma a fiúknak sikerült 3 díjat is bezsebelniük a Teen Awardson. 3 jelölésből 3 díj. Nagy gratuláció nekik! A díjak: 

- Legjobb brit dal 

- Legjobb brit kislemez

- Legjobb brit album

És fel is léptek a díjátadón, előadták a Moments (Harry elröhögte magát xdd), LWWY, WMYB, One Thing és Up All Night.

Harold, amint elneveti magát a Moments közepén. Állitólag azért nevetett, mert a közönségben egy lány felfedte kebleit. Így már érthető az öröme :D

Vas happenin?!

- Gyönyörű vagy, pont mint ahogy emlékszek rád.- lépett közelebb a férfi.

- Ki maga? És mikor találkoztunk?- kezdtem megijedni.

- Ne félj. Nem akarlak bántani.- indult el felém.

- Álljon meg ott, ahol van!- kiabáltam neki, de csak jött és jött.

- Figyelj, én nem akarok neked rosszat, de ugyebár már elmúltál 18 és most jött el az ideje, hogy elmondjam.- hajtotta le fejét.

- Mit?- kíváncsiskodtam.

- Én vagyok az apád..

A szívem kihagyott egy pillanatra. Mi? Az én apám meghalt! Nem lehet, és hogy találhatott meg? És eddig miért nem keresett?- ilyen kérdések cikáztak fejemben, de kezével integetni kezdett szemem előtt és megzavart a gondolkodásban.

- Beka jól vagy?- aggodalmaskodott.

- Nem. Nem vagyok jól!- pattantam fel a székből.- Az én apám meghalt!- ordítottam neki és könnyeim folytak végig arcomon.

- Nem, nem halt meg. Csak elhagyott..- mondta volna tovább is, de közbe szóltam.

- Oh, és az sokkal jobb, nem?! Elhagytál, 3 éves voltam bassza meg! Szükségem lett volna rád, de nem te elmentél, és azt hazudtátok anyával együtt, hogy meghaltál, majd amikor kezd helyre rázódni az életem megjelensz és mindent elrontasz! De nem hagyom! Takarodj el innen és nehogy még egyszer megkeress! SOHA!- ordibáltam, miközben mindenki engem nézett.

Az a patkány elment innen, én pedig a sírástól össze is estem volna, ha valaki nem kap el. Nem tudtam ki az, de hagytam, hogy kivigyen az épületből. Nem érdekelt semmi. Hogy elehet valakinek ilyen elcseszett élete mint nekem? Az apám, akiről úgy tudtam, hogy meghalt egyszer csak megjelenik.. Anya hazudott nekem.. Pedig én mindig, mindent elmondtam neki és azt hittem ő is, de úgy tűnik nem..- gondolat menetemet a tél hűvös szele zavartam meg, amint arcomat megcsapja. A titokzatos megmentőm leültetett egy padra, és gondolom azt várta, hogy elmeséljem mi történt vagy egyáltalán rá nézzek és tudjam meg ki az. Felnéztem és egy tengerkék szempárral találtam magam szembe.

- Mi történt?- karolt át mostoha tesóm.

- Láttad nem?- szipogtam.

- Nem, csak azt, hogy összeesni készülsz..

- Tudod..- kezdtem bele a mesémbe. 

Elmondtam neki, hogy állítólag mit történt, majd a valós történetet is elmagyaráztam neki. Nagyjából 15 perc alatt végeztem, mert volt amikor 5 perces "sírás-időt" tartottam.. Louis csak hevesen bólogatott, hümmögött és sajnálkozó fejet vágott míg be nem fejeztem kis életem történetét.

- Sajnálom, de nem gondolod, hogy előbb meg kellett volna hallgatnod?- kérdezte óvatosan.

- De lehet, de most már mindegy. Így kellett lennie. Nem akarom, hogy feldúlja az életemet és anyáét. 

- Nem, nem mindegy! Meg kell keresned! El kell mesélnie miért ment el, vagy egyáltalán mi történt.- okoskodott Lou.

- Jó, majd átgondolom..- hazudtam neki. Nem akarom megkeresni.

- Beka.- nézett rám a "nekem ne hazudj" fejével.

- Jó, holnap együtt megkérdezzük anyát, hogy tud-e róla valamit, oké?- egyezkedtem.

- Jó, de most élvezzük ki az estét. Kicsit legalább el tudod felejteni és Hazza is tuti keres már.- húzott fel a padról.

- Ugye tudod, hogy ehhez most nincs kedvem?

- Tudom, de ha egy szupersztár barátnője vagy sajnos muszáj. Ja és mielőtt bemegyünk, menny el a mosdóba, mert úgy nézel ki, mint egy elázott mosómedve.- nevetett.

- Jó..- nevettem el magam én is.

Ezt imádom benne. Mindig meg tud nevettetni, még az ilyen idióta beszólásaival is, de mindig megmosolyogtat. Annyira örülök, hogy megismertem őt, és hogy anya pont az ő apjával jött össze. Szinte már tényleg tesók leszünk.

Mikor beléptünk a hotelba egyből a női wc felé vettem az irányt, de beleütköztem valakibe. Nem akartam felnézni ilyen fejjel, de muszáj volt..

- Végre, B. Hol voltál? És mi történt? Harry már agyon aggódta magát miattad.- ugrált körülöttem Zayn.

- Majd holnap elmesélek mindent. Harrynek megmondod, hogy 10 perc múlva megyek a kanapéhoz, ahol voltam?- mosolyogtam rá.

- Oké, de holnap tényleg!- emelte fel mutatóujját.- Persze, de gyorsan menny be, mert lefotóz valami gyökér paparazzo, aztán a holnap címlapon ez lesz "Harry Styles barátnője egy csöves?!"- mutatott ujjával macskakörmöt. 

- Jó.- nevettem rajta is.

Most már ténylegesen megérkeztem a toalettre és lemostam teljesen elkenődött szemfestékem. Már egyik szememet újra kentem, mikor meghallottam nevem hátam mögül. Nem hittem a szememnek. Cher Lloyd volt az. Honnan tudja a nevem?

- Rebeka? Rebeka Flaming ugye?- mosolygott rám.

- Igen. Te pedig Cher, nem de?- mosolyogtam én is.

- De igen. Amúgy bocsi, hogy csak így leszólítottalak, de annyira irigy vagyok rád..- pirult el.

- Miért is irigy rám egy világ sztár?- nevettem el magam.

- Mert annyit vagy Niallel amennyit csak akarsz.- hajtotta le még mindig rákvörös fejét.

- Hoho, szóval innen fúj a szél. Ha gondolod most oda jöhetsz velem hozzá és akkor majd beszélgettek.- mosolyogtam.

- Tényleg?- kerekedett el a szeme.- Köszönöm.- ölelt meg annyira, hogy szinte levegőt se kaptam.

- Nincs mit, de nem fog összejönni, ha most megfojtasz.- nevettem el magam.- Na megcsinálom a másik szemem és már mehetünk is.

Villám tempóban felkentem a bézs szemhéjpúdert és a tust a szememre, aztán hajamba is beletúrtam és már indultunk is. A kanpénkig vezető, kemény 50 méteren Cher szája be se állt és csak Niallről tudott beszélni, de elnéztem neki, mert úgy tűnik egyáltalán nem közömbös számára a szöszi. Próbáltam lenyugtatni, de nem jött össze..

Mikor visszaértünk a kanapéhoz ott ült az összes fiú (Liam kivételével), Elenorral és Perrievel kiegészülve. Beszélgettek, nevettek, hülyültek, csak Harry nézett maga elé olyan gondterhelten. Furcsálltam is, de betudtam az aggódásnak. Kicsit köhintettem és mindenki ránk nézett kivéve barátomat. Na jó, mi baja van? Chert mindenki ismerte az X-Factorból, csak El és Perrie nem, de nekik bemutatkozott és hamar szóba is elegyedtek. Cher egyből elpirult, mikor Niall közelébe került, tehát végig égett a feje, mivel Niall mellett volt már csak hely. De a kis ír manó szinte észre se vette, vagy csak nagyon jól titkolja érzéseit. 

Már mindenki kicsit részeg volt csak én, Hazza és Elenor maradtunk józanok. Mindenki jól elvolt, elmentek táncolni, piáért aztán sétálni, majd megint megtámadták a pultot egy újabb kör vodkáért. Harryvel a kanapén maradtunk és 10 percig egyikünk sem szólalt meg, de én nem bírtam ki..

- Harry mi bajod van?

- Semmi.- mondta flegmán.

- Ja persze, azért kerülsz amióta vissza jöttem Lou..- leesett.- Ez a bajod? Hogy a mostohatestvéremmel kimentem beszélgetni?- kezdtem kiakadni.

- Nem, az a bajom, hogy nem nekem mondtad el először, sőt, nekem el se mondtad!- emelte fel hangját.

- Azért neki mondtam először, mert abban a pillanatban, amikor összeestem volna a sírástól ő elkapott és kivitt a parkba. Nem tehetek róla, hogy elmentél piáért..

- Mi van? Most nehogy megmagyarázd, hogy én vagyok a hibás!- csattant fel.

- Nem ezt mondtam, te is tudod. De tényleg mi van veled? Ilyen hülyeségeken sose szoktál kiakadni.- kezdtem én is hangosabban beszélni.

- Nem, mert eddig tűrtem a balfaszságaidat!- ordította, majd kiment.

Fantasztikus.. Mindent elrontok..