36. fejezet

Hello mindenki :D

Ma valami boldogság-roham jött rám, de a mai fejezetre a nagy boldogságom nem fog kivetülni, de gondolom megértitek mért, és sejtitek is mi lesz.

Aztán a fiúk szerepeltek egy Pepsi reklámba. Ide kattintva megtekintheted.

És ez nem a fiúkkal kapcsolatos, de holnap mutatják be a Vámpír naplók 4. évadának 1. részét, azt nem tudom mikor lesz megtekinthető neten, de a lényeg, hogy holnap kezdődik. :D

Legyetek jók xx

Fény derül mindenre..

- Elena Evans- 

- Milyen a nyakad?- nézett rám Niall aggódó arccal.

- Semmilyen..- próbáltam neki hazudni és előre dobtam hajam, hogy kicsit takarja.

- Ne mondd azt, hogy semmilyen! Tiszta kék-zöld. Ugye nem erő..- fejezte volna be, de közbe szóltam.

- Dehogyis!- vágtam rá egyből.

- Akkor mi történt? Miért sírsz? Miért nem mentél vissza Liamhez a kórházba?- zúdította rám kérdéseit.

- Én vissza akartam menni, de amikor kiléptem a Nando's ajtaján, Cher, Cher Lloyd (!) rárakott a szememre egy fekete kendőt, a számat meg befogta. Illetve a keze nem volt sokáig a számon, mert megharaptam és akkor esett le a szememről a kendő és megpillantottam ezt az elmebeteget.. Aztán elfutottam, azaz, futottam amíg el nem kapott. Hozzányomott a falhoz és fojtogatni kezdett, majd mondott valamit és elment. Én meg leültem abba a sikátorba és megtaláltál..- meséltem el neki mindent..

A meglepettségtől körülbelül 5 percig meg se tudott szólalni, de feleszmélt és újabb kérdés-roham tört rá..

- Cher? Mit mondott? Jól vagy? Nem kell orvosnak látnia?- kezdett elsápadni.

- Igen, Cher. Jól vagyok, asszem és nem kell doki!- sóhajtottam egyet.- Azt mondta, hogyha nem tartom magam távol tőled nem lesz jó vége..- szinte suttogva mondtam.

- Nem! Ezt nem hagyhatjuk! Most azonnal elmegyünk a rendőrségre!- hirtelen Harry jelent meg az ajtóban.

- Te hogy kerültél ide?- nézett rá Niall.

- Hosszú, majd elmesélem.. De most foglalkozzunk Ellievel.- mutatott rám.

Szöszi bólintott és leültek mellém. Átbeszéltük, hogy mit csináljunk. Végül arra jutottunk, hogy holnap reggel elmegyek Liamért a kórházba és elmegyünk ketten a rendőrségre. Aztán haza megyünk, megkajálunk és délután elmegyünk a vidámparkba, Harry állítása szerint csak "figyelem elterelés céljából", de persze tudtam, hogy azért megyünk, mert a kis fürtös imádja az ilyen helyeket.

- Várjatok. Bekáék holnap költöznek.. Mi van vele?- fordultam bongyihoz.

- Az úgy volt..- kezdett bele és elmesélte min vesztek össze.. 

- Mi van? Caroline?- kérdeztük egyszerre Niallel.

- Tudom, faszfej vagyok..- hajtotta le fejét, látszott rajta, hogy nagyon megbánta..

- Az hát! Holnap hanyagoljuk B-t, majd este én átmegyek hozzájuk, de ti ne legyetek ott semmi kép!- emeltem fel mutatóujjam.

- Jó.. De most menjünk aludni, holnap hosszú napunk lesz.- mondta Hazza és Niallt felhúzta az ágyról.

- Várj, Niall. Kapok valami pizsi féleséget? Meg holnap 9-kor ébresztő van.- kacsintottam rájuk.

- De persze, ott a fiókban találsz. Jó, de normálisan kelts ám fel!- nevetett Niall.

Elköszöntem tőlük és elmentem fürdeni. Amikor fürdök olyan érzésem van, mintha megszabadulnék az aznapi problémáktól, teljesen kiürül az agyam, csak relaxálok. Mikor végeztem a pancsival felkaptam magamra Niall pólóját és egy nagyobb boxerét és befeküdtem az ágyba. Hamar elnyomott az álom, és nagyon jót álmodtam.

Egy patakparton ültem a fiúkkal, Rebekával és apuval. Minden annyira szép volt. Fel volt díszítve minden lapionokkal, karácsonyi égőkkel és gyertyákkal. Szülinapom volt. Kaptam egy csomó ajándékot.

Liamtől: Egy palotát, egy igazi palotát

Louistól és Zayntől: Egy nyakláncot, amibe bele volt gravírozva, hogy: " Never give up".

Bekától és Harrytől: Egy hatalmas dobozt, ami tele volt ruhával meg cipővel.

Aputól: Egy lapot. Egy egyszerű lapot. Nem volt semmi se ráírva, de ez az ajándék tetszett a legjobban.

Aztán minden megváltozott, hirtelen a Towernél találtam magam, gyönyörű, fehér, habos-babos ruhában. Mellettem Liam állt, és egy kis koszorúslány szórta előttünk a virágokat. Az oltár elé értünk, a pap még magyarázott és végül kimondtuk a boldogító IGENT. 

És felébredtem. Jellemző.. A legjobb résznél kelek fel. Ránéztem telefonomra. Még csak fél 7, mégis olyan kipihentnek éreztem magam. Ilyenkor rám jön az ihlet és rajzolni kezdek. Feltúrtam az egész szobát, de megérte. Találtam papírt is és ceruzát is. Kiültem az erkélyre és a tájat kezdtem el firkálni. Hirtelen valaki megfogta a vállam, aminek hatására összerezzentem.

- Nyugi, én vagyok az.- csilingelt Niall ismerős hangja.

- Megijesztettél.- nem néztem rá, csak folytattam a vázolást.

- Bocsi, de nagyon jó a kézügyességed.- ezen nevetni kezdtem.- Mi olyan vicces?- kis hatásszünet.- Jaa.. Leesett.- nevetett ő is.- Nem úgy értettem..- hajtotta le fejét.

- Nyugi, tudom hogy értetted.- mosolyogtam rá.

- Rebeka Flaming-

Mikor beléptem a házba anya még olvasott a nappaliba. Miért olvas fél 1-kor a nappaliba? Mindegy. Ledobtam a kabátom és a cipőm, majd felvittem a szobámba, a többi lent maradt holmimmal együtt. Kettőt is kellett fordulnom.

- Beka.. Mi bajod van?- kérdezte anya aggódva.

- Emlékszel mikor azt mondtad, hogy sose fogsz nekem hazudni?- bólintott.- Akkor örömmel tudatom, hogy mindent tudok.

- Mi? Nem értem..- értetlenkedett..

- Tudom, hogy apa nem halt meg. Ma megkeresett és közölte, hogy csak elhagyott minket. Miért nem tudtad ezt eddig elmondani?- emeltem fel hangom.

- Mi? Apád meghalt!- kezdett ideges lenni.- Hiszen a kórházba is megmondták..- kezdtek kigördülni a könnycseppek szeméből.

- Te.. Te ezt nem tudtad?- simogattam meg a hátát.

- Nem..