40. fejezet

Hello!

Ne haragudjatok, hogy nem írtam tegnap, de elég sok dolgom volt.. A Golden Ticket feladata is kiderült, de engem ez különösebben nem érint, mivel még nem vagyok 14...

Feladat:

1. November 12. és 18. között vedd meg a fiúk "Take me home" albumát, bármely hazai boltban.

2. A blokkon (amit a CD-ért kapsz) lesz egy kód, amivel a Sony hivatalos oldalán tudsz regisztrálni november 18. éjfélig.

3. A verseny csak akkor élesedik, ha legalább 1000 CD-t megvesznek a kijelölt időszakban.

4. Ha te nyersz élménybeszámolót kell írni a januári Bravo számára.

Good Luck Guys <3

Caroline

- Rebeka Falming -

- Add már vissza a lap topom!- nyúlkáltam a készülékért Lou felé.

- Várj egy kicsit, írt Elenor msn-en.- hazudta.

- Nem is igaz!- csattantam fel.- Louis William Tomlinson, most azonnal add vissza a notebook-om, mert ki leszel picsázva.- szóltam hozzá "udvariasan".

- Jó, nesze... Lemegyek enni.- adta végre oda a gépem.

- Csinálj nekem egy szendvicset.- mosolyogtam rá angyalian.

- Jó, de csak mert öreganyádnak szólítottál.- kacsintott és kiment.

Egyedül maradtam. Mármint a szobában... Megint Harry jutott eszembe, és őrült elmém képeket gyártott, amint (ex?)barátom egy másik nővel van az ágyban vagy a parkban, esetleg egy étteremben... Annyira hiányzik, pedig csak 1 napja vesztünk össze... Ez a szerelem. Olyan, mint egy hullámvasút. Amikor fent vagy,  felhőtlen a boldogság, a felhők felett jársz 3 méterrel és nem gondolsz arra, hogy előbb-utóbb elindulsz a lejtőn lefelé... Félsz, de csak azért is végig csinálod. Csupán büszkeségből? Nem, ha csak a büszkeséged miatt csinálnád, nem lennél szerelmes. Azért csinálod, mert erős vagy, mert kitartasz párod mellett és hiszel abban, hogy újra együtt lesztek.

Elmosolyodtam és nyugtáztam, hogy simán elmehetnék filozófusnak vagy párkapcsolati-tanácsadónak. 

Böngészni kezdtem Facebookon, megnéztem értesítéseimet, ismerősnek jelöléseimet és utoljára hagytam az üzeneteket... Bár meg se néztem volna!

Skylar White: Gondolom érdekel, hogy a kis barátod hol is járt a délután ;) xx Sky.

" Elcsíptük! Harry Styles (18), amint exbarátnője, Caroline Flack (33) háza előtt telefonál elég gondterhelt arccal... Vajon mit kereshetett Hazza Carnél? Csak nem egy "baráti" ebédre hívta meg a műsorvezető a kis énekest?! És mit szól ehhez Bongyorka új barátnője, Rebeka Flaming (18)?"

Egy pillanatra kihagyott a szívem... Nem. Nem gondolunk rossz dolgokra Rebeka. Biztos csak megmondta Harry neki, hogy hagyja békén... De Louis... És a telefonhívás... Hát persze, vele beszélt. Bassza meg! Harry lefeküdt Caroline-al... 

- Mi történt?- jelent meg az ajtóban Lou a szendvicsemmel.

- Semmi.- töröltem le a könnycseppeket arcomról.

- Tudod, ugye?- sóhajtott és leült mellém.

- Lou... Hogy tehette ezt? És te falaztál neki!- sírtam.

- Tudom... De nem akartalak még jobban összetörni... Harry elmondta volna, de gondolom személyesen... És egy faszfej, nem tudom hogy képes ezek után a tükörbe nézni...- simogatta hátam.

- Az...

- Elmegyek wc-re, addig próbálj nem végezni magaddal.- mosolyodott el.

- Megpróbálok.- mosolyogtam könnyes szemmel.

Lou használatba vette a fürdőszobám. Nem volt fél perce, hogy bement csengettek... Nem volt mit tenni, le kellett menjek kinyitni az ajtót, mivel anya meg Mark elmentek asszem tányérokat venni, vagy valami ilyesmi, már nem emlékszek...

Az ajtó felé vezető úton megtörölgettem szemeim, de nem volt sok értelme és visszafolytak a könnycseppek arcomra... Még belenéztem a tükörbe, de nem érdekelt a borzalmas látvány, csupán megszokásból tettem... Az ajtóhoz léptem és kinyitottam... Harry volt az, ki más is lehetne?! Szemembe egyre több könny gyűlt össze, majd ki is buggyant...

- Hé, B ne...- nem hagytam hogy befejezze és rávágtam az ajtót..

Na jó, ez így nem túl korrekt, megengedem neki, hogy megmagyarázza a történteket, lehet, hogy teljesen félreértettem a dolgokat és Skylar is csak rám akart ijeszteni... Visszafordultam az ajtóhoz és kinyitottam, de Harry már sehol nem volt... Illetve de, pont akkor hajtott el a kocsival... Ez az én szerencsém.

De annyira hihetetlen, hogy nem várt egy kicsit se, csak úgy elment... Nem hiszem el, hogy ennyit jelentek neki. Előadott volna valami sablon szöveget, aztán én teljes nyugodtsággal a nyakába borultam volna és minden rendbe is lenne... Nem bántam meg, hogy rácsaptam az ajtót...

- Ki volt az?- ugrált le a lépcsőn Louis.

- Szerinted ki miatt nézek ki így?- mondtam elég sírós hangon.

- Mit akart?- szemében harag csillant fel.

- Nem tudom, rábasztam az ajtót...- húztam a szám.

- Jól tetted!- kacsintott.- Na együk meg a szendvicseket.