37. fejezet

Hey guys<3

Tehát, mint mindig most is van hírem.:) SEEE.. Most semmi mondani valóm nincs, de azért írok ide annyit, hogy jó szórakozást meg, hogy nagyon cukik vagytok, hogy olvassátok a blogot és ennyi<3

Költözzünk vagy nézzünk házat!

Anyuval hajnali 3-ig beszélgettünk, mindent megbeszéltünk. Elmeséltem neki, hogy találkoztunk apuval, hogy küldtem el és, hogy megbántam.. Igen. Bevallom. Megbántam. Lounak teljes mértékben igaza volt, nem kellett volna elküldenem, meg kellett volna engednem, hogy megmagyarázza.. De túl sok a volna..

- Na kicsim, menjünk aludni. Már 3 óra, és holnap 8-ra jönnek Markék. 

- És a költöztetők?- kerekedett ki a szemem.

- Ahj Beka. Minek? 1. csak pár utcával költözünk arrébb, 2. a bútorok maradnak, csak a ruháinkat, konyhai eszközöket és a személyes tárgyainkat visszük.

- Ja, jó. Megyek is. Jó éjt.- megpusziltam anya homlokát és felbattyogtam a szobámba.

Na jó, nem vagyok teljesen normális..Úgy letámadtam anyát, ezzel a "hazudtál nekem" dologgal.. És most egy elég fájdalmas dolgot hoztam fel.. Neki is fáj. Nem tudta, hogy nem halt meg. Neki azt mondták, hogy vége, de ez mind hazugság volt.. Vajon miért hagyott el minket? Mi oka volt rá, hogy elhagyja a gyönyörű feleségét, és a 3 éves kislányát..

Ezek a gondolatok motoszkáltak fejemben elalvás előtt, de nem sokáig volt időm ilyeneken agyalni, ugyanis elnyomott az álom.

- Beka. Mozdulj már meg! 10 perc és itt van Louis meg Mark!- ébresztett anya.

- Mi?-motyogtam kómásan.- 10 perc?

- Igen. Siess már!- húzta le rólam a takarót.

- Anya, normális vagy?- pattantak ki szemeim.

- Na ezt már szeretem. Húzd le az ágyneműt is!- szólt még vissza, mielőtt becsukta maga után a szobaajtót.

Kivánszorogtam az ágyból és elmentem a fürdőbe. A reggeli teendőimet elvégeztem és egy kényelmes ruhát vettem elő az egyik dobozból (fejezet végén). Alig telt el 10 perc és máris megszólalt a csengő. Nem kellett 1 minutum, de Louis már az ágyamon is ült. 

- Mi történt tegnap Harryvel?

- Majd elmondja, ha akarja.- válaszoltam közömbösen.

- Nem! Te fogod elmondani, méghozzá most.- húzott maga mellé az ágyra.

- Jó.. Tegnap Carolineal elég jól elvoltak..

- Kicsit részletesebben.- forgatta szemeit.

- Oké..- elmeséltem neki mindent, ami tegnap történt.

Olyan 10 perce meséltem, szemeimből patakként ömlött a könny, szám már teljesen kiszáradt, torkomban gumó alakult ki, hasam pedig görcsben volt. Az utolsó mondatokat már alig bírtam kinyökögni, de mindent részletesen elmagyaráztam Lounak.

Ő csak figyelt, bólogatott. Szemeiben szánalmat, megvetést, sajnálatot és megbocsájtást is véltem felfedezni. Mikor mesém végére értem, már rendesen bömböltem. Lou magához szorított, és próbált lenyugtatni több-kevesebb sikerrel. Mikor kicsit lenyugodtak a kedélyek, belekezdett monológjába.

- Figyelj Beka. Nem akarom védeni Harryt, mert tényleg hibázott, de ki nem?! Ott állt előtte egy félmeztelen, hihetetlen jó alakú, elég csinos nő. Ha te ilyen helyzetbe kerülnél, csak mondjuk Taylor Lautnerrel, te nem használnád ki?

- De..- hajtottam le fejem.- De én akkor se keresem meg. Ha annyira fontos vagyok neki, majd hív, üzen, eljön hozzám és bocsánatot kér.- mondtam dacosan.

- Igen, ebben igazad van. Elég jól ismerem Hazzát, tehát, 2 napon belül meg fog itt jelenni.- kacsintott.- De most menjünk segíteni, mert semmi nem lesz belőlünk.- felhúzott az ágyról és elkezdtük lepakolni a szobámból a dobozokat.

- Liam Payne -

- 5 perc és ott vagyok, csak nagy a dugó..- sajnálkozott Ellie.

- Semmi, én már kész vagyok, csak rád várok.

- Oh.- sóhajtott.- Na most értem a buszmegbe, 2 perc és ott vagyok. Puszi.- és le is tette a telefont.

Tényleg 2 percen belül meg is érkezett. Elmesélte mi történt vele, miért nem jött vissza és hol éjszakázott. Elég megviselt feje volt, de még így is annyira gyönyörű. Persze nagyon-nagyon féltem az ilyen emberektől. Cher meg egyszerűen ledöbbentett.. Hogy lehet valaki ilyen? Az X-Factorba olyan jóba voltunk, bár végig tudtam, hogy bejön neki Niall, de akkor is. Ne fenyegessen meg senkit!

Elindultunk a rendőrségre. Minden rendben volt. El is indultak megkeresni Chert. Miután végeztünk a rendőröknél Elliék háza felé vettük az irányt. Úgy 20 perces volt az út, amit végig énekeltük a rádióval. Megérkeztünk egy jó nagy, barackszínű ház előtt parkoltam le. A kerítés, az ablakok kerete és az ajtó fehér volt, a tető bordó. A kert gondozott volt, látszik hogy sokat foglalkoztak vele. 

- Gyere, minden oké lesz.- mosolygott rám.

- Oké.- megfogta kezem és elindultunk a ház felé.

- Apa!- ordította el magát barátnőm.

- Sziasztok.- lépett elénk egy jóvágású, 40-es férfi.

- Szia.- ugrott nyakába El.

- Jó napot.- fogtam kezet vele.- Liam Payne vagyok.- mosolyogtam rá.

- Én Damon vagyok.- mosolygott vissza.

Elballagtunk az asztalhoz, és elég különleges ételek voltak terítéken.. Minden nagyon finom volt, de elég laktató is. Egy pillanatig úgy éreztem, mintha soha többet nem tudnék enni, de a desszertnek még volt hely. 

Miután megebédeltünk, Damonnek el kellett mennie valahova, így ketten maradtunk Ellivel.

- El, muti a szobád.- csillant fel szemem.

- Gyere.- nevetett.

- Apud mikor ér haza?

- Szerintem holnap este. Ha elmegy valahova ilyen hirtelen, akkor általában 1 napig haza se jön..- húzta száját.- De hogy ne legyek egyedül itt aludhatnál.- nézett kérlelően.

- Ha szeretnéd.- kacsintottam.- De csak melletted vagyok hajlandó!- emeltem fel mutatóujjam.

- Majd meglátom mit tehetek.- nevette el magát.

Időközben felértünk az emeletre és a folyosó legutolsó ajtaját vettük célba. Lenyomta a kilincset, és ultra-mega lassúsággal nyitott be szobájába. Először nem láttam semmit, mert el voltak húzva a sötétítő függönyök, de Elena intézkedett is, és elhúzta őket.

A fal barackszínű volt, bár nem nagyon látszott a sok poszter és kép miatt. Sok poszter volt rólunk is, de még több Nicki Minajról. És sok-sok kép is volt a falon. Szinte az összesen Ő és Beka volt, egy kivételével. Oda mentem a képhez és erős tanulmányozásába kezdtem, de nem jutottam semmire..

- Ki ez a srác?- mosolyogtam.

- Senki.- odalépett és letépte a képet a falról.