44. fejezet

Hey Guys!

Na szóval, mostanában valószínűleg nem fogok kilométeres fejezeteket írni és a kis részekkel az agyatokat fogom húzni ;) Remélem örültök nekem :D

Aztán, megkérnélek titeket, hogy iratkozzatok fel rendszeres olvasónak, nagyon megköszönném :)*

Jó szórakozást xx

Kérdezz-felelek

- Harry Styles -

- Ne már Harry!- nevetett Beka édesen.

- Most mivan?! Csak elmondtam milyen voltam gyerekkoromban.- mosolyodtam el.

- Hát a "megkóstoltam a pókot" és a "kidurrantottam a vízibombát a nacimban" történetek nélkül is tudtam volna élni...- nevetett még mindig.

- Pff... Most te jössz! Miket csináltál kiskorodban?

- Én mindig is jó gyerek voltam.- jelentette ki, de látszott rajta, hogy hazudik.

- Aha, persze.- bólogattam gúnyosan.

- Na jó, elég rafinált és elven voltam. Az általánosba, sőt még most is minden hülyeségben bent vagyok/voltam. 2 volt a magatartásom, a tanulmányi átlagom meg mindig kitűnő volt... Anya el is akart vinni agyturkászhoz...- húzta a száját.

- Nem ártott volna.- kacsintottam rá, majd elnevettem magam.

- Köszi.- küldött puszit.- Amúgy, nem megyünk el sétálni?

- Mehetünk, csak kifizetem.

A pincért az asztalunkhoz hívtam és kifizettem a vacsorát. A séta viszont nem volt a legjobb ötlet, tekintve, hogy január volt és -10 fok... Sétáltunk egy 10 percet, de B nem bírta tovább, ezért elmentünk hozzánk.

- Van itthon valaki?- torpant meg az ajtó előtt.

- Nem, nincs. Egyedül lakok.- mosolyodtam el.

Bementünk a jó, meleg házba és Beka le is vetette magát a kanapéra. Vittem neki takarót meg forró csokit és megint elkezdtünk beszélgetni.

- Játszunk kérdezz-feleleket!- szólaltam meg hirtelen.

- Jó.- csillant fel B szeme.- De te kezdesz!

- Oké... Öö... Szűz vagy még?

- Na, ez nagyon személyes...- boxolt vállamba.- Amugy nem.- mosolygott.- Öö... Mikor csókolóztál először?

- 11 voltam asszem... De nem nagyon emlékszem...- húztam a szám.- És te?

- 13 voltam, de nem ér ugyanazt kérdezni.

- Tudom, csak ez is érdekelt. Mikor vesztetted el?

- Nem tudsz leakadni a témáról?- nevetett.- Most lehet, hogy furcsán fogsz rám nézni, de 14...- hajtotta le fejét.

- Miért néznék rád furcsán?- értetlenkedtem.

- Mert elég fiatal voltam...- húzta száját.

- Nem baj.- mosolygott.- Megbántad?

- Meg...

- Akkor baj...- szontyolodtam el.- De miért?

- Mert egy 16 éves sráccal voltam együtt, és csak arra kellettem neki...- buggyant ki a könnye.

- Jajj Beka.- húztam magamhoz.