38. fejezet

Hali:)

1. Bocsi, hogy ilyen későn jelentkezem, de most értem haza.. Holnap nem hiszem, hogy tudok írni, mert nálam alszik egyik barátnőm és hát tudjátok milyen az.. Nincs ilyenekre idő :/ Vasárnap se valószínű az új epizód, mert matekból témazárót írok és nem épp az erősségem.. Szóval hétfőn fogok jelentkezni. 

2. Tegnapi fejezet végéről lemaradt Beka költözős-összeállítása és sajnos ma sem tudom nektek megmutatni, mert valami nem oké a Polyvore-al... Tehát ezt is hétfőn láthatjátok majd :)

Vampire Diaries

4 óra körül már át is cuccoltunk új otthonunkba. Körülbelül 10 dobozom volt, amiben személyes tárgyaim és ruháim voltak. Új szobámat már láttam a házibulin, sőt már fel is avattuk Harryvel.. Harryvel.. Akkor még minden rendben volt. 

- Mondd, hogy szeretsz!- döntött az ágyra.

- Szeretlek.- csókoltam meg.

- Tudom.- kacsintott rám.

- Naaa. Erre azt kéne mondanod, hogy én is szeretlek B.- színleltem felháborodottságot.

- Én is szeretlek Beka.- mosolygott.

- Így nem ér.- durcáskodtam.

- Miért ne érne?

- Mert én mondtam meg neked, hogy mit mondj..- csalódtam kicsit..

- Hé, B. Tudod, hogy amit érzek, azt nem lehet elmondani szavakkal vagy mondatokba foglalni. Ezt meg kell mutatni, és én azt teszem.- megcsókolt.

Ott csókolóztunk az ágyon. A hangos zene felhallatszott, az ittas fiatalok ordibálását hallottuk, de nem érdekelt. Csak Ő és én. Mi. Annyira jó kimondani, hogy Mi. Ő az, akit kerestem. Kedves, aranyos, figyel rám és nem csak a pasim, hanem a legjobb barátom is.

Miközben nosztalgiáztam szemembe könny szökött, de a kopogás megzavart, és nem tudtam befejezni, sőt elkezdeni se a sírást. Elmormogtam egy "Nyitva"-t és már nyílt is az ajtó.

- Szia, zavarlak?- kukkantott be az ajtón Lou.

- Nem, dehogyis. Gyere.- mosolyogtam rá.

- Na. Először is. Bontakozzunk ki.

- He?- néztem rá értetlenül.

- A cuccaidat rakjuk a helyükre.- mondta szépen, lassan.

- Jó.- nevettem el magam

Nekiálltunk "kibontakozni" és egy óra alatt már készen is voltunk. Beszélgettünk, nevettünk és énekelgettünk. Megállapította ő is, hogy nincs rossz hangom és már irigykedni is elkezdett, mikor elmentem a lap-topomért. 

- Mit csinálsz?- kíváncsiskodott.

- Felnézek Facebook-ra.

- Facebook?- nézett elég lenézően.

- Mi kivetni valót találsz benne?- kérdeztem felgmán.

- Semmit, csak kb senki nem használja?!- mutogatott.

- Senki? Te hülye vagy? Az én baráti köröm igenis használja, és számomra fontos, hogy tudjak velük beszélni. A te barátaid meg híresek, és ők sokkal jobban ki tudják használni a Twittert, mint mi. Mi értelme van számomra, ha alig van 20 követőm?!- okoskodtam.

- Hát figyelj. Harry Styles barátnője vagy, akárhogy is álltok most. Versenyszerűen táncolsz, tehát rajongóid is lehetnek, és az énekesi karriered is kezd beindulni.- magyarázta Lou.

- Oké, akkor azt is megnézem. Megfelel?- forgattam szemeim.

- Yep.- vigyorgott.

Felnéztem arra a nyavalyás Twitter-re. Nem hittem a szememnek. 120.000 követő. Mi van? Harry barátnőjeként ennyire népszerűnek számítanék a rajongók között?

- Öö.. Lou.. Figyelj csak.- böktem meg a cuccaim közt kotorászó srácot.

- Na mivan?- fordult a képernyőhöz.- Na mit mondtam?- nevetett győzelemittasan.

- És most ez neked jó?- forgattam szemeim.

- Igen.- kacsintott.- De most add ide azt a gépet.- vette ki kezemből.

- Nyugodtan.. Szolgáld ki magad.- hitetlenkedtem.

Körülbelül 10 perc alatt lecsekkolt minden közösségi oldalt, amin valamilyen módon fent van, aztán már nem figyeltem mit is csinál. Elgondolkodtam Harryn, apán, az életemen és hogy mi lesz velünk.. Félek a jövőtől. Még sose volt ilyen. Sose féltem még semmitől. Na jó, talán a magasságtól, de az nem számít. Mindig volt valaki, aki támogatott és most is van. Nem is egy személy. Nagy szerencsém volt, hogy belebotlottam ezekbe az őrültekbe, akiket a barátaimnak hívok.

Ilyesmi gondolatok voltak fejembe, mikor Lou megrázta a vállam.

- Figyeld! Vampirection.- fordította felém a lap-topom.

- Neee. Rólam is csinálj!- kérleltem.

- Jó, de ahhoz idő kell kicsilány.- nyugtatgatott.

- Oké, oké. De nem vagyok kicsi! 170 centi vagyok!- erőszakoskodtam.

- Jó, de fiatalabb vagy, mint én.- kacsintott rám.

Erre már nem reagáltam semmit. Megint gondolkoztam, de most teljesen abszurd dolgokon járt az agyam.. 

Szembe volt velem a polc. Rajta voltak a könyveim. Ezzel nincs is baj. Elkezdtem gondolkodni, hogy melyik könyv miről szól, melyik volt a kedvencem, melyiket mikor olvastam, milyen lelki állapotban. Ott volt a Harry Potter első része.

- Beka tedd már le azt a nyamvadt könyvet és figyelj rám!- morgolódott anya.

- De anya, annyira jó..- sopánkodtam.

- Örülök, hogy tetszik, de 10 perc és itt van Damon és Ellie. Mi elmegyünk vacsizni, és arra szeretnélek megkérni, hogy amíg nem vagyok itt ne bontsátok szét a házat.- nevetett anya.

- Jó.. Tudod, hogy mi sose vagyunk rosszak.- kacsintottam rá.

- Nem, nem tudom. Bizonyítsd be!- nevetett

Már meg is szólalt a csengő, anya kinyitotta az ajtót és barátnőm már futott is hozzám. Anyuék elmentek így ketten voltunk. Két lány, aki holnap kezdi új életét a gimnázium első osztályában. Felmentünk a szobánkba egy üveg Coca-Cola és egy tál popcorn társaságában.

- Na mizu van Jamesel?- emelgettem szemöldököm.

- Háát. Ma találkoztunk és kiderült, hogy egy suliba fogunk járni.- ujjongott El.

- Na az szuper. Hanyadikas is?

- 3.. Tudom, kicsit idős hozzám, de szerelemeben a kor nem számít.- kacsintott.

- Nem hát.- veregettem meg hátát.

Lou megint megzavart a visszaemlékezésben, de nem bántam, mert megmutatta a VampiRebeka című művét. Nagyon jót mulattam rajta. Tényleg olyan voltam, mint egy vámpír.