28. fejezet

Hello <3

Mivel tegnap elég rövid lett a 2. rész, ezért ma is kettőt hozok. Lehet rövidebbek lesznek, de még nem tudom, majd jön:D 

Jó olvasást xx

Félreértés 

- Liam Payne -

Otthon voltam egész nap Zaynnel. Louis Elenorral töltötte a napot, ezért ketten maradtunk. Végig videójátékoztunk, vagy ha nem akkor ettünk.. Unalmas volt az egész nap, és csak Elliere tudok gondolni.. Nem! Ki kell verem a fejemből! Ott van nekem Cor, aki gyönyörű, kedves és szeret. De mégse érzem azt, amit kéne..

- Hé, haver.. Minden oké?- kérdezte aggódva Zayn.

- Nem, semmi se oké!- válaszoltam elég idegesen.

- Na mesélj..

- Szakítottunk Ellel.. Mert van egy osztálytársa, aki eléggé rá van nyomulva és Cornelia mutatott egy képet, amin smárolnak. A kép akkor készült, mikor együtt voltunk.. Tehát megcsalt. De nagyon hiányzik és nem tudom elfelejteni, pedig itt van nekem Cor..- sopánkodtam.

- Állj, állj, állj! Cornelia mutatta?- nevetett gúnyosan.- És miért vagy olyan biztos abban, hogy a kapcsolatotokkal egy időben készült? Cornelia egy gonosz kis.. na jó, nem mondok csúnyát. De ha rám hallgatsz most azonnal szakítasz vele, és futsz Elenához megbeszélni az egészet.- kacsintott.

- Igazad van.. A kis kígyó mindig is keresztbe akart nekünk tenni.. De velem olyan kedves. Na jó, nem érdekel. Most elindulok Elena elé a suliba. Szia.- viharoztam ki a nappaliból.

- Ügyesen, nehogy elcsezd!- kiabált utánam Zayn.

Beültem a kocsiba és már indultam is. A megengedettnél jóval többel mentem, de alig volt 2 percem, hogy megtegyem a 15 perces utat, mivel 2 perc múlva kicsengetnek és Ellie megy haza..

Végül sikeresen oda értem, de lehet nem kellett volna oda mennem.. Ezt nem hiszem el. A legjobb barátom és az exbarátnőm. Smárolnak! Niall.. Hogy tehetted ezt velem?! Oké, nem tudta, hogy mi történt és hogy szeretem még, úgy tudta, hogy boldog vagyok Corral, de akkor is..

Nem nézhettem tétlenül, azt mondom, hogy Corneliaért jöttem.. Tudom elég béna terv, de ha Szerelmem túljutott rajtam én is azt teszem, vagy legalább a látszat miatt..

Kiszálltam a kocsiból és odasétáltam barátnőmhöz. Niall és Elena egyből észrevettek, de nem köszöntem nekik, Harryéknek oda intettem, de ők is mentek már el.

- Szia Cor.- fogtam meg hátulról derekát.

- Szia. Liam! Engedj el! Összegyűröd a ruhám! Hülye vagy?!- kezdett ordibálni velem.

- Ne haragudj, azt hittem örülni fogsz nekem..- hajtottam le fejem.

- Örülök.- mosolygott majd lenyomta nyelvét a torkomon.. Azt hittem megfulladok.

- Milyen napod volt?- tettettem boldogságot.

- Jó, neked? Amugy fölöslegesen jöttél ide, mivel megyek a csajokkal shoppingolni és különben is, van kocsim.- kacsintott.

- Ja oké. Akkor megyek, nem zavarom a csacsogásotokat.- és ott hagytam őket. 

Na jó, be kell valljam ez egy elég szar ötlet volt.. Többet ezzel a csajjal nem fogok találkozni az is biztos! Még mindig a fejembe járnak a szavai "Hülye vagy?!" . Igen az vagyok. Elhagytam Elenát és összejöttem egy ilyen ribanc-származékkal. Nem vagyok épp..

Ilyen gondolatok cikáztak fejembe miközben vezettem, de megjelent egy lány és elhúztam a kormányt és egyszer csak nagy sötétség lett..

- Elena Evans -

Amikor közel érkeztünk egymással elkezdtünk beszélgetni. Elmeséltem milyen volt az igazgatóiba, mit mondtak, leírtam a várakozó diákok küllemét és még a napunkat is megbeszéltük.

- Ellie.. Én szeretnék neked elmondani valamit..- hebegett össze-vissza.

- Hallgatlak.- mosolyogtam biztatóan.

- Az van, hogy kedvellek.. De nem csak mint barátot..- pirult el a kis szöszi.

- Öm.. Értem.. Tudod én is kedvellek, valójában te vagy a legjobb fiúbarátom, de nem érzek irántad többet..És..- be akartam fejezni, de nem tudtam, mert megcsókolt.

Vagy 5 percig smároltunk, mert igen.. Viszonoztam a dolgot, míg fel nem eszméltem, hogy ezt nem itt kéne, sőt nem is kéne, és eltoltam magamtól.

- Ne haragudj, de meg kellett tennem.. Különben meghaltam volna..- látszott rajta, hogy megbánta.

- Semmi baj, megértelek.. Tudom milyen ez. Barátok?- nyújtottam félve kezem felé.

- Barátok.- kacsintott rám szomorúan, de elfogadta a felkínált jobbot.

Aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy Cornelia kiabál valakivel. Megszokott volt ez, de azért megnéztem ki az a szerencsétlen balek, aki épp belekötött Miss Tökélybe. Nem hittem a szememnek.. Liam volt az. De nem telt bele fél percbe és ott is hagyta a hisztigépet és autója felé vette az irányt.. Nem is köszön? Jó, ha így állunk..- Elmélkedésem B és Hazza zavarták meg.

- Héé, mi volt ez?- fogta meg kezem barátnőm.

- Mi mi volt?- néztem rá értetlenül.

- Smároltatok!- mutogatott kettőnk között.

- Ö.. Csak féltékennyé akartuk tenni azt a lányt.- mutatott Niall találomra egy leányzóra.

- Ja értem, elég hihető volt.. Szerintem Liam is bevette, mert konkrétan meg tudott volna ölni titeket a szemével, mikor elindult Miss Picsa felé.- közölte a tényeket Harry.

- Mindegy, hagyjuk a témát. Próba előtt menjünk el hozzánk.- mondta Beka.

- Skylar White -

- Igen anya. Jó, sietek. Oké, veszek tejet.. Szia.- nyomtam ki a telefont.

Mikor át akartam kelni az utcán a semmiből megjelent egy fekete bogárhátú autó. Nagyon megijedtem. Hirtelen azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány. A sofőr elrántotta a kormányt és belevágódott egy fába. Úristen! Rohantam a kocsi felé ahogy csak tudtam. Odaértem és a sofőr fejéből ömlött a vér. Gyorsan tárcsáztam a mentőket.

- Jó napot. Mi a probléma?- szólalt meg egy nyugodt hang a telefonból.

- Jó napot. Öö.. Sétáltam át az úton, és egy kocsi majdnem elütött, de a sofőr elfordította a kormányt és neki ment egy fának.. Ömlik a fejéből a vér, az ajtó nem nyílik. A Lloyd Way-en vagyunk, a park mellett. Kérem siessenek.

- Rendben, 5 perc és a kollégáink megérkeznek.

- Köszönöm. Viszont hallásra.- és már ki is nyomtam.

Ott álldogáltam a kocsi mellett, mivel nem túl forgalmas környék, London külvárosában található, ezért körülbelül senki nincs az utcákon. Ez az 5 perc az örökkévalóságnak tűnt. Nagyon aggódok a fiú miatt, ha miattam meghal.. Én.. Nem tudom mit csinálok..- a mentő szirénája zavarta meg agyam pörgését.

- Jó napot. Itt vagyunk, kérem nyugodjon meg. Ismeri a fiút?- kérdezte egy elég magas férfi.

- Nem, életembe nem láttam még. De ugye nem fog meghalni?- aggodalmaskodtam.

- Nem tudjuk, előbb ki kell szedni.

Kb 10 perc múlva felfektették egy tolóágyra vagy mire, és berakták a mentőautóba. Én is bementem vele.

- Kisasszony. Itt a fiú telefonja. Kérem értesítsen belőle valakit.- nyújtotta felém a telefont

- Rendeben.

Szerencsére nem volt Iphone-án telefonzár, és tudtam kezelni. A hívásnaplóba mentem be és a legutóbb tárcsázott számot hívtam, valami Harry volt.

- Szia haver. Mizu?- csendült fel egy elég ismerős hang.

- Ö.. Hello.. Az van, hogy a fiú, akinek a telefonjáról beszélek balesetet szenvedett úgy kb fél órája. Most viszik be a Hope kórházba. Oda tudnál jönni?

- Mi van? Mi történt?

- Majd elmondom, csak gyere.- parancsoltam rá az ismerős hangú fiúra.

- Jó, indulok. Köszönöm.- és lerakta.

10 perc múlva már a kórházban is voltunk. Betolták a sürgősségire, én pedig kint vártam a folyosón. Senki nem volt, egy árva lélek se. Legalább könnyen felismerem a csávó barátját.

Kis idő múlva gyors lépteket hallottam, de nem csak egyet, több ember volt. Befordultak a sarkon és megpillantottam Harry Stlyest. Mi? Mit keres ez itt? Ugye nem?!

- Harry Styles -

- Beka.. Mutasd már meg a szobád!- könyörögtem barátnőmnek.

- Jó, de ne nevess..

- Megígérem.- tettem kezem szívemre és benyitott, minden tele volt cicákkal.

- Tudom, hogy gyerekes, de imádom a macskákat.- pirult el.

- Nem gyerekes! Én is. Asszem sokat leszek itt.- mosolygott.

Miután átkutattam szobája minden egyes négyzetcentiméterét le vonultunk Niallhöz és Elliehez. Beszélgettünk még egy 10 percet és telefonom elkezdett csörögni.

- Bocsi, de ezt fel kell vennem.

- Menny csak.- mondták kórusba.

Kimentem az udvarra. Liam volt az.

- Szia haver. Mizu?- kérdeztem mosolyogva.

- Ö.. Hello.. Az van, hogy a fiú, akinek a telefonjáról beszélek balesetet szenvedett úgy kb fél órája. Most viszik be a Hope kórházba. Oda tudnál jönni?- hallatszott egy ideges hang.

- Mi van? Mi történt?- kiabáltam szinte.

- Majd elmondom, csak gyere.

- Jó, indulok. Köszönöm.- és leraktam.

Rohamléptekbe visszavonultam a nappaliba és közöltem a tényeket. Mindenki azt hitte, hogy csak poénkodok, de amikor már majdnem sírtam rájöttek, hogy halál komolyan beszélek. 10 perc és elindultunk. Mázli, hogy Bekáék nem laknak messze, gyalog 5 perc. Beléptünk az ajtón és egyből rohantunk a recepcióhoz.

- Jó napot. Liam Payne-t hol találom?- hadartam a nőnek.

- A sürgősségin. 20 perce hozták be.- felállt és elkísért minket egy darabig.- Itt végig mennek és balra befordulnak és már ott is vannak, de még nem mehetnek be!- parancsolt ránk.

- Köszönjük.- mondta barátnőm.

Már szinte futva tettük meg ezt az 50 métert és befordultunk balra és nem hittem a szememnek. Skylar? Mit keres ez itt? Ugye nem?!