46. fejezet

Sziasztok!

Boldog halloweent mindenkinek! Remélem sok cukrot sikerül összegyűjtenetek a kreatív jelmezetekben, vagy töklámásokat faragni és horror filmet nézni. Mindegy mi a program, a hangulat a lényeg ;)

Ez pl TÖK jó ötlet ;)

X-Factor 2010

Jó is lenne egy ilyen horror :D

Hahaha :D

Liam, mint Batman

Zayn, mint valami... Leginkább vámpír

Kínos pillanatok...

- Louis Tomlinson -

- Hé haver... Ez... Ez... Nem az aminek látszik...-tette maga elé a kezét.

- Mi van? Smároltál a barátnőmmel! A BARÁTNŐMMEL!-üvöltöttem át a parkot.

- Louis... Kérlek...-nyúlt felém Elenor, de ellöktem a kezét.

- Hagyj!-és ezzel a lendülettel elmentem onnan.

Mikor látótávolságon kívülre értem futni kezdtem. Nem tudom mennyi ideig futottam, hova és miért, de muszáj volt... Aztán már csak azt vettem észre, hogy London külvárosában találom magam, a kertvárosban. Nem ismerek itt senkit, a környéket meg pláne nem, tehát GPS... Áldom Steve Jobs-t az Iphone feltalálásáért. Beírtam célnak a házunk és elindultam... 1 óra kóválygás árán, de haza értem. Senki nem volt még otthon. Felbattyogtam a szobámba, lezuhanyoztam. Miután kijöttem a fürdőből csak leültem az ágyam közepére és néztem ki a fejemből... Rengeteg emlék jött elő...

2011 február 2.

Harry szülinapja. Mindenki itt van. A srácok, Anne, Gemma, Lux... Egyszóval MINDENKI. Megebédeltünk és a család elment. A sárcok, Gemma, Elenor, Danielle és én maradtunk. Mindenki szépen felöltözött, elkészült és már indultunk is a Blue Nights nevű clubba. Hatalmas party, tele ismerősökkel, sztárokkal és paparazzokkal... Utóbbin kicsit kiakadtam, de hát ez van.

Már senki se volt józan csak én és El tartottuk magunkat, de már nagyon fájt barátnőm lába...

- Lou, nem megyünk el hozzátok?-kiabált fülembe.

- De, hívok taxit, addig menj el a kabátunkért.-mosolyogtam rá.

Így is tettünk, 5 perc se kellet és már a szórakozóhely előtt álltunk, kabátban, kéz a kézben. Megérkezett a taxi és 10 perc alatt haza furikázott minket. 

Beértünk és El már rám is vetette magát.

- Akarom.- suttogta bele csókunkba.

- Most?

- Igen.

Felugrott csípőmre és lábát összekulcsolva felvittem a szobámba. Lefektettem az ágyra és a nyakától lefelé haladva puszilgattam... Aztán jött, aminek jönnie kellett.

- Ez volt az első.-mosolygott és rádöntötte fejét mellkasomra.

- Fájt?

- Nem, de te voltál az első és az utolsó is.

- Mert?-mosolyodtam el.

- Mert csak veled akarom.

Így visszagondolva elég furcsa. Mintha csak egy filmjelenet lett volna...

Gondolataimat apa zavarta meg.

- Szia. Megjöttünk és azt akartam kérdezni, hogy Beka merre van?-lépett be apa az ajtón.

- Szia, elment Harryvel vacsorázni, de szerintem ott is alszik, vagy nem tudom...-mondtam automatikusan, de gondolatban teljesen máshol jártam...

- Na jó, mi történt?-ült le mellém.

- Elenor... Meg Zayn... A barátnőm és a testvérem...-hajtottam le fejem.

Csak hümmögött és 5 percig néma csöndben ültünk egymás mellett a szobában.

- Tudod fiam, erre nincs megoldás. Csak az idő tud segíteni. Elenorral ne foglalkozz, de a barátság mindennél fontosabb, és nem hagyhatod, hogy elveszíts egy olyan barátot, mint Malik.

- Tudom... De nagyon fáj. Pont Ők, akiket annyira szeretek...-hajtottam le fejem.

Csak megsimogatta hátam és kiment a helyiségből és gondolataimmal magamra hagyott... Benyomtam egy depresszív lejátszási listát a telefonomon és rákapcsoltam a kihangosítóra. Az egész szoba a Wonderwall-tól zengett.

- Anne Cox -

A múlt nap Gemma elutazott Harryhez és megbeszéltük, hogy ma utána megyek. Minden rendben volt, a kocsi nem robbant le az autópályán, oda találtam a házhoz, de Harry sehol se volt. Gem elmagyarázta, hogy a volt barátnőjével próbálják helyrehozni a dolgokat.

Mivel nem tudtam találkozni a fiammal, elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Niallt és elmegyünk vásárolni. Tipikus női logika alapján, először vásárolni mentünk, tekintve, hogy egyikünk se bírt már magával. 3 óra shopingolás után beültünk a kocsiba és a Horan-rezidencia felé vettük az irányt. Mint mindig, az udvar letisztult, de gyönyörű volt. A ház ugyanolyan, mint eddig és kellemes a környezet.

- Szerinted itthon van?-fordultam lányomhoz.

- Aha, nincs ma banda-program.-mosolygott és megnyomta a csengőt.

Nem telt bele fél percbe és nyílt is az ajtó. Egy szőke, kék szemű herceg nyitott ajtót, a kezében egy bögre por-levessel.

- Mi van? Egész nap a csengő mellett ülsz?-nevettem, célozva a gyors ajtó nyitásra.

- Nem csak itt voltam, de ti hogy kerültök ide?-csillant fel szeme.

- Köszi, te is hiányoztál.-gúnyolódott Gemma.

- Gyertek be.-invitált be minket.

Leültünk a konyhába és beszélgetni kezdtünk. Kb fél éve nem láttam és már nagyon hiányzott. Még mindig elvont, pörgős és aranyos. De az étkezési szokásai néha az őrületbe kergetnek...

- Niall, könyörgöm! Ne edd már ezt a szart!-mutattam a porleves felé.

- De olyan finom...-vette kezébe.

- Na mibe, hogy finomabbat főzök neked?!

- Ez most célzás, hogy neki akarsz állni főzni?

- Igen! Mit szeretnétek?-fordultam mindkettőjükhöz.

- Rízs hussal.-felelte Niall.

- És leves? Mert ugyan ezt meg nem eszed!-mondtam és a levesért nyúltam, amit hirtelen ki is öntöttem.

- Mi? Mit csinálsz?-hüledezett.

- Kiöntöttem. Na milyen levest kérsz?

- Fokhagymakrémlevest sajttal.-mosolygott.

- Niall Horan -

- Jó, hagyjatok főzni. Szólok ha kész!-mosolygott Anne.

- Oké, addig felmegyünk.-szóltam és karon fogtam Gemmát.

A lépcső fele vettük az irányt. Felértünk a szobámba és Gemma megtorpant az ajtóban.

- Mi van?-mosolyogtam.

- Atomrobbanás volt itt?-vágott ijedt fejet.

- Ha-ha. Nagyon vicces. Gyere.-paskoltam meg magam mellett az ágyat.

Leült és beszélgettünk, amíg Anne kiabálni nem kezdett, hogy kész a vacsi. Lefutottunk a lépcsőn és az étkezőbe mentünk. Mindenki jóízűen evett, ivott és beszélgetett. 

- Niall, ha nem lenne gond... Itt szeretnénk aludni.-szólt félénken Anne.

- Nem, semmi baj. Maradjatok csak.-mosolyogtam.

Megbeszéltük ki hol alszik és nyugovóra tértünk. Reggel 9-kor Harry anyja a serpenyőket összecsapkodva jelezte, hogy ideje felkelni. Kimásztam az ágyból és komótosan lebattyogtam a konyhába. 

- Mi történt?-dörzsöltem szemem.

- Semmi, csak csináltam neked reggelit, mert mi most megyünk.-mosolygott Gemma.

- Ja, jó. Köszönöm.-mosolyogtam.

- Mi is, de mennünk kell. Szia.- adtam nekik 2-2 puszit és már el is mentek.

- Gemma Styles -

- Anya, siess már! Fél 10 van! Oda akarok érni mielőtt felkel!-sipákoltam a kocsiban.

- Nyugodj le! Dugó van. Nem tehetek róla...

10 percig még álltunk egyhelyben, majd amikor már tényleg azt hittem, hogy  itt fogok meghalni... Egy "hála Istennek" sója és 20 perc kocsikázás után kipattantam a kocsiból és a ház felé vettem az irányt. Kicsaptam magam előtt az ajtót és elég érdekes látvány fogadott... Harry és egy lány egymást falták a padlón... Észbe kaptam és fordultam vissza, hogy anya meg ne lássa, de elkéstem. Anyu tátott szájjal figyelte az eseményeket...

45. fejezet

Sziasztok!

Egyem meg őket <3

Ne haragudjatok, hogy elhanyagoltam a blogot, de se időm, de ihletem nem volt... És szerdáig tuti nem láttok új részt, lehet egész szünet alatt nem tudok hozni, de megpróbálom :)

Egyébként, mindenkinek jó szünetet xx

Majdnem...

-Louis Tomlinson -

- Jó napot.-fogtam vele kezet.

- Miért is hívtál pontosan?-húzogatta szemöldökét.

- Beka miatt... De szerintem üljünk be egy Starbucks-ba és mindent elmesélek.

Igent biccentett fejével, így hát neki vágtunk a "hosszú útnak", ami körülbelül 500 métert jelent... Na mindegy, az út eléggé csendesen telt, csak bemutatkoztunk kicsit részletesebben egymásnak, hogy mégis csak tudjuk kivel beszélgetünk. Elmesélte, hogy most Los Angelesben lakik, és hogy csak B miatt jött vissza. Megérkeztünk a kávézóhoz, gyorsan választottunk magunknak italt, és leültünk egy szimpatikus, eldugott asztalhoz.

- Na szóval, mért vagyok itt?-tért a lényegre.

- Kezdjük az elején. Miért hagytad el őket?

- Hm... Amikor 3 éves volt elkezdtem inni... Elég rendesen...-hajtotta le fejét.-És egyszer annyira részeg lettem, hogy konfliktusba kerültem fiatalokkal, akik majdnem halálra vertek. Bevittek a kórházba és megkértem a főorvost, hogy hitesse el Mirandával, hogy meghaltam. Megtette...

- De miért mondta azt, hogy meghalt?-értetlenkedtem.

- Mert nem akartam, hogy egy részeges férfi legyen velük!

- Értem...-húztam a szám.-És még mindig?-kérdeztem félve.

- Nem, már 12 éve nem ittam egy korty alkoholt se.-mosolyodott el.

- Gratulálok. Amúgy, azért hívtam, hogy elmondjak valamit...

- Mit? Beka drogozik? Vagy iszik? Vagy kurva?-kérdezte idegesen.

- Nem, dehogyis.-nevettem el magam.-Meg akar ismerni! És bűntudata van, hogy elküldött akkor este...

- Értem... Talán ha megadnád a számát, akkor feltudnám venni vele a kapcsolatot.-mosolygott.

- Persze, oké.

Megadtam neki a számot, aztán még egy 10 percet beszélgettünk, de mennie kellett valami tárgyalásra. Lehúztam a maradék teám és én is távoztam az épületből. Mivel semmi kedvem nem volt haza menni, elmentem sétálni. Nagyon jó ötletnek tűnt, amíg bele nem ütköztem Zaynbe...

- Harry Styles -

- Beka... Add vissza azt a redvás fésűt!-üvöltöttem az asztal túloldalánál futkosó lánynak.

- Mert?-nevetett.

- Mert ilyen hajjal úgy nézek ki, mint egy degenerált gyökér! Add már vissza!

- Mindig úgy nézel ki, csak annyi a különbség, hogy most szarabb a hajad.-kacsintott rám.

- Na, ez nem volt szép.-felnéztem a lécsőre.-Szia Gemma!

Beka ijedten hátrafordult, hogy más is látja franciabugyiban meg toppban, de csak hazudtam. Azonban az idő, mialatt B rájött, hogy csak figyelemelterelés volt pont elég volt, hogy ráugorjak.

- Bazdmeg Styles! Ezt még megkeserülöd!-nevetett.-De szállj le rólam, mert kinyomod a szuszt is belőlem.-mondta, miközben próbált letolni magáról.

- Azt várhatod! 10 percen keresztül kergetőztem veled, ezért a nyomorék fésűért! Nem fogsz ilyen könnyen szabadulni.-kacsintottam.

- Ugye tudod, hogy 10 éve versenyszerűen táncolok és olyan izmos a karom, mint egy bodybulidernek?-nevetett.

Megmutatta, hogy nem hiába voltak azok a kimerítő edzések. Átfordultunk, így Ő volt felül. Csak néztük egymást és egyre közelebb jött arca az enyémhez.

- Azt mondtad nem akarod elsietni.-suttogtam, mikor már csak egy hajszál választott el minket.

- De nem bírom... Zavar?-mosolyodott el.

- Nem.

Már majdnem összeért a szánk, de kicsapódott az ajtó és mindketten riadtan pattantunk fel a földről...

44. fejezet

Hey Guys!

Na szóval, mostanában valószínűleg nem fogok kilométeres fejezeteket írni és a kis részekkel az agyatokat fogom húzni ;) Remélem örültök nekem :D

Aztán, megkérnélek titeket, hogy iratkozzatok fel rendszeres olvasónak, nagyon megköszönném :)*

Jó szórakozást xx

Kérdezz-felelek

- Harry Styles -

- Ne már Harry!- nevetett Beka édesen.

- Most mivan?! Csak elmondtam milyen voltam gyerekkoromban.- mosolyodtam el.

- Hát a "megkóstoltam a pókot" és a "kidurrantottam a vízibombát a nacimban" történetek nélkül is tudtam volna élni...- nevetett még mindig.

- Pff... Most te jössz! Miket csináltál kiskorodban?

- Én mindig is jó gyerek voltam.- jelentette ki, de látszott rajta, hogy hazudik.

- Aha, persze.- bólogattam gúnyosan.

- Na jó, elég rafinált és elven voltam. Az általánosba, sőt még most is minden hülyeségben bent vagyok/voltam. 2 volt a magatartásom, a tanulmányi átlagom meg mindig kitűnő volt... Anya el is akart vinni agyturkászhoz...- húzta a száját.

- Nem ártott volna.- kacsintottam rá, majd elnevettem magam.

- Köszi.- küldött puszit.- Amúgy, nem megyünk el sétálni?

- Mehetünk, csak kifizetem.

A pincért az asztalunkhoz hívtam és kifizettem a vacsorát. A séta viszont nem volt a legjobb ötlet, tekintve, hogy január volt és -10 fok... Sétáltunk egy 10 percet, de B nem bírta tovább, ezért elmentünk hozzánk.

- Van itthon valaki?- torpant meg az ajtó előtt.

- Nem, nincs. Egyedül lakok.- mosolyodtam el.

Bementünk a jó, meleg házba és Beka le is vetette magát a kanapéra. Vittem neki takarót meg forró csokit és megint elkezdtünk beszélgetni.

- Játszunk kérdezz-feleleket!- szólaltam meg hirtelen.

- Jó.- csillant fel B szeme.- De te kezdesz!

- Oké... Öö... Szűz vagy még?

- Na, ez nagyon személyes...- boxolt vállamba.- Amugy nem.- mosolygott.- Öö... Mikor csókolóztál először?

- 11 voltam asszem... De nem nagyon emlékszem...- húztam a szám.- És te?

- 13 voltam, de nem ér ugyanazt kérdezni.

- Tudom, csak ez is érdekelt. Mikor vesztetted el?

- Nem tudsz leakadni a témáról?- nevetett.- Most lehet, hogy furcsán fogsz rám nézni, de 14...- hajtotta le fejét.

- Miért néznék rád furcsán?- értetlenkedtem.

- Mert elég fiatal voltam...- húzta száját.

- Nem baj.- mosolygott.- Megbántad?

- Meg...

- Akkor baj...- szontyolodtam el.- De miért?

- Mert egy 16 éves sráccal voltam együtt, és csak arra kellettem neki...- buggyant ki a könnye.

- Jajj Beka.- húztam magamhoz.

43. fejezet

Hello *-*

Na, elmentek a rokonok, megtanultam, kitakarítottam a szobám (ez tartott a legtovább...) és mivel még előttem az egész nap, és nincs kedvem ilyen rossz időben kimenni, ezért hoztam nektek egy új részt. :) Remélem mindenkinek jól telt a hétvége, és nem lett semmi baja :D 

Jó szórakozást xx

Találkák...

Kis remény csillant meg szememben, mikor meghallottam Caroline hangját, amint azt mondja, hogy csak egy könyvért ment át Harry, de aztán eszembe jutott, hogy felhívta Louist és elmondott neki mindent...

Mindegy (illetve nem...). A mai este arról fog szólni, hogy elfelejtsem. Na jó, ez úgyse fog menni, szóval fogalmazok máshogy; meg fogok tanulni nélküle élni. Jó kis elhatározás, de elég nagy akaraterő kéne hozzá...

Miközben ezek a gondolatok cikáztak fejemben, a ház előtt megálló kocsi reflektora sütött be a nappali ablakán. Felemelkedtem a kanapéról, kikapcsoltam a tv-t, és már indultam is. 

A sofőr illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és meg se szólalt egész úton. Gondolom leesett neki, hogy mennyire izgulok... 40 perc kocsikázás után megállt az autó. Konkrétan egy sikátor előtt rakott le... Kezdtem megijedni...

- Lerobbant a kocsi?- kérdeztem ijedten.

- Nem. Ide kellett Önt hoznom.- mosolygott a sofőr.

- Ide?! Egy sikátorhoz?!- akadtam ki.

- Hölgyem, én nem tehetek róla... Ide kérték, én pedig elhoztam.

- Persze, ne haragudjon.- sütöttem le szemem.

A férfi kipattant a kocsiból és kitárta előttem az ajtót. Remegő lábakkal és görcsbe rándult gyomorral indultam meg egy pad felé. Fogalmam nem volt, hogy kivel találkozok és hogy hova kéne mennem, hogy észre vegye megérkeztem... 

Olyan 5 perc elteltével kezdtem megunni az ücsörgést, ezért táskámból előkaptam a telefonom és csekkoltam a Facebook-ot. Még be sem töltött a kezdőlap, valaki megfogta a vállam és egy ismerős hang a fülembe suttogta "kocka". Hátra fordultam, és azt hittem pár másodperc múlva már a földön leszek...

- Veled randizok ma?- kerekedett el a szemem.

- Igen...- pirult el és egy virágcsokrot adott.

- Köszönöm, de ezzel nem oldottál meg semmit, remélem tudod.

- Tudom...- hajtotta le fejét.- Most azért vagyunk itt, hogy megbeszéljünk mindent.

- Itt?! Egy padon?! Harry, január van...- húztam a szám.

- Ja nem.- nevette el magát.- Bent, az étteremben.

Felhúzott a padról és kézen fogva bevezetett az étterembe. Egy pincér az asztalunkhoz kísért és bort töltött poharunkba. Leadtuk a rendelésünket, és beállt a kínos csend... Úgy gondoltam nem nekem kell megtörni, hiszen nem én hívtam el, nem én kerestem és legfőképp nem nekem kell bocsánatot kérni... Aztán hirtelen megszólalt.

- Figyelj Beka. Ez így nem mehet tovább... Szeretlek, az életemnél is jobban, de elrontottam... Tudom, hogy egy nyomorék voltam. Akkor este, a party előtt, az interjún. Akkor még minden rendben volt és szeretném ha minden  ugyanolyan lenne...

- Harry, ha meg is bocsátok, akkor se fogom tudni elfelejteni... De mielőtt elkezdenél mesélni kérdezek valamit... Miért?- szerintem ettől a kérdéstől félt a legjobban...

- Akkor, a hotelben nem tudom miért... A pillanat heve, utána, nála meg mert el voltam keseredve, hogy a lányt, akit szeretek megcsaltam... Tudom, hülye vagyok, de nem tudtam normálisan gondolkodni...

- Én is sokszor vesztem össze a barátommal, de mégse csaltam meg egyiket se...

- Tudom, csak én vagyok ilyen...

- Van egy ötletem. Kezdjünk teljesen tiszta lappal. Mintha még soha ezelőtt nem találkoztunk volna, és nem is ismerjük egymást. Mindent az elejéről.- mosolyodtam el.

- Harry Styles.- nyújtotta kezét.

- Rebeka Flaming, de hívj csak Beka-nak.- nevettem.

Aztán elkezdtünk "ismerkedni". Minden jól ment, rájöttem, hogy ez nem is volt rossz ötlet, és bár most nem vagyunk együtt, de kitudja mi lesz ebből az újra kezdés projektből.

- Louis Tomlinson -

Rebekát sürgettem már egy ideje, de még mindig nem kászálódott ki a fürdőből. Órámra pillantottam és már negyed 8 volt. Lassan mennem kellett... Kikészítettem B ruháit és hagytam neki egy levelet.

Elindultam lefelé a lépcsőn, felkaptam cipőm meg a kocsi kulcsom és már el is indultam a London Eye-hoz. Mint mindig, nagy volt a tömeg. Így elég nehéz lesz kiszúrni egy átlagos férfit... Aztán hirtelen valaki megkocogtatta a vállam...

- Louis? Louis Tomlinson, ugye?- nyújtotta felém a kezét egy férfi.

- Igen, és Ön pedig...- gondolkodtam erősen

- Robert Flaming, Beka apja...

42. fejezet

Üdv!

Na, az a helyzet, hogy nem hiszem, hogy tudok nektek hozni új részt a hosszú hétvége alatt, mivel nálunk lesz az egész család... Frenetikus élményben lenne részem, ha úgy kéne írnom az új fejezetet, hogy a 4 éves unokahúgom a fülembe visítja, hogy színezzek vagy puzzleözzek vele... De azért szeretem :D

Jó hétvégét és szórakozást, vigyázzatok magatokra <3

A másik, hogy körülbelül most értem a történet feléhez, és annyira durva, hogy már 40 rész meg van és hogy ennyien érdeklődtök a sztori iránt. Köszönöm :)*

Pletykák...

- Beka! Most fel fogsz menni a szobádba, letusolsz, felveszel valami ultra dögös, de elegáns cuccot, megcsinálod a hajad és a sminked és 8-kor elmész egy titkos randira, egy titkos személlyel.- parancsolt rám Lou.

- Na várj... Lemaradtam ott, hogy Beka. Hova megyek és kivel?- értetlenkedtem.

- Hát ez a lényeg!- csapta össze két tenyerét.- Nem mondom el kivel és hol találkozol.- vigyorgott.

- Vak randi?- húztam a szám.- Azok sose sikerülnek jól... És Harry?- gondolkodtam hangosan.

- Az a lényeg, hogy elfelejtsd, nem?- mosolygott biztatóan.- Na de most spuri föl, és készülj el! Már 6 óra!

- Jól van apuci.- kacsintottam rá.

Elindultam a lépcsőn fel, és az utolsó mondatomon gondolkodtam... Dobálózok az apa szóval... Nem kéne. Sőt az igazit kéne megkeresni vagy újra találkozni vele, de úgy tűnik ez már sose fog bekövetkezni azok után, amiket a fejéhez vágtam...

Egy könnycsepp gördült le arcomon, de gyorsan le is töröltem és benyitottam szobámba. Használatba vettem a fürdőt és körülbelül 1 óráig áztathattam magam, mivel Louis az ajtó túloldaláról ordibált rám.

- Beka még mindig bent vagy?- hitetlenkedett.- El fogsz késni!

- Jó, már mászok is ki a kádból...- húztam el a szám.

- Hogy honnan? Még csak ott tartasz?! 

- Igen...

- Siess, választok neked ruhát.- éreztem hangján, hogy nem lesz jó vége...

- De emberien nézzek ki!- nevettem el magam.

Gyorsan kikászálódtam a vízből és megszárítottam a hajam. Eldöntöttem, hogy nem csinálok vele semmit, mert 1 nincs túl sok időm, 2 elég jól áll és 3 nem akarom nagyon roncsolni. Tehát, miután szárazzá varázsoltam fürtjeimet, felvettem egy melegítőt és kilibbentem az ajtón. Louis sehol se volt, csak egy levél.

"Ne haragudj, de el kellett mennem... :(  Szólni akartam, de éppen a hajad szárítottad, nekem meg sietnem kellet, szóval ezért hagyok csak egy levelet. 8-ra készülj el. A ruhád a széken van, ajánlom, hogy abba menj el! :D Apuék elmentek vacsizni, szóval olyan 9 körül érnek haza.

xoxo Louis"

- Akkor egyedül maradtam...- gondolkodtam hangosan.

Mivel rettentő kíváncsi voltam, mit akart rám aggatni Lou, gyorsan a szék felé vettem az irányt és megpillantottam a ruhám, a kiegészítőkkel, a táskával és a cipővel. Egyszerűen nem találtam rá szavakat. Nagyon szép volt. Lounak nincs is rossz ízlése, pedig azt hittem, hogy a saját összeállításait is a stylistja rakja össze... Na mindegy. Kisminkeltem magam és felöltöztem. Mire végeztem kereken 8 óra volt. Lementem a földszintre és bekapcsoltam a tv-t. Egy sztár hírekkel foglalkozó műsort találtam, amin kiakadtam elég rendesen...

- Harry Styles -

- Harryyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy!- sikította fülembe.

- Gemaaaaaaaaaaaaaaa!- nevettem el magam.- Mit keresel itt?- öleltem meg.

- Nem tudom.- nevetett.- Unatkoztam, sok időm van és rég láttalak, tehát eljöttem.- mosolygott sunyin.

- Semmi hátsó szándék?- húztam fel egyik szemöldököm.

- De van... Meg szeretném ismerni az új barátnőd.- ragyogtak fel szemei.

- Öhm... Oké, de...- és neki is elmeséltem mi történt eddig velünk.

- Mi?- akadt ki.- Azzal a vén kurvával?- csattant fel.

- Ja...- motyogtam érthetetlenül.

- Nem vagy épp. De akkor kezdj már el készülődni. Csak foglalkozz magaddal, én majd elintézem a helyet.- kacsintott rám.

- Jó.

Elmentem letusolni meg felöltözni és utoljára hagytam hajam belövését. Szokás szerint ez tartott a legtovább, de szerintem megéri. Gemma egy szép helyet választott, rendelt taxit és minden kis apró részletet megtervezett.

- Most te mesélj.- ültem le mellé a kanapéra.

- Mit meséljek?- nevetett.- Az én életem nem olyan izgalmas, mint a tiéd.- mosolyodott el.

- Miért ne lenne?- lepődtem meg.- Hiszen egy remek táncos vagy.

- Ja tényleg. Londonba költözök.- mondta mellékesen.

- Ezt eddig mért nem mondtad? Hisz ez nagyszerű!- ujjongtam.

- Az.- tapsikolt ő is.

- De hogy-hogy?

- Tánc miatt. A tánctanárom elküldött ide a Loorel Akadémiára, és ha innen kikerülök, valószínűleg elismert táncos leszek.- mosolyodott el.

- Na zsír.- örültem neki.

- Liam Payne -

Ellie a mellkasomon feküdt és szuszogott. Éreztem a szívverését, a leheletét, a hajszálait, ahogyan felsőtestemet csikizték. Annyira aranyos ilyenkor.

- Éhes vagyok...- mukkant meg végül.

- Én is... Menjünk le enni!- adtam az ötletet.

- Jó.- mosolyodott el.

Felöltöztünk és lementünk a konyhába. A megmaradt palacsintákat megtöltöttük nutellával és beraktuk a mikróba. Körülbelül 5 perc elteltével lett kész a kajánk, amire mindketten gyorsan rávetettük magunkat. Leültünk a tv elé és egy bulvár adó mellett döntöttünk. Hirtelen Beka és Harry képe jelent meg...

- Csak nem?! Az álompár románca véget ért? Nem tudjuk biztosan, de Harryről ma egy képet küldtek be, amin éppen volt barátnőjének, Caroline Flack háza előtt telefonál, nem éppen boldog arckifejezéssel... Semmit sem tudunk biztosan, de Caroline így nyilatkozott az esetről:

"Igen, Hazza nálam járt, de csak azért mert nálam volt egy könyve és visszaadtam neki. A közelben volt dolga és eszébe jutott, hogy nálam maradt."

Szerintem nem túl hihető, de reméljük most nem füllentett Car.- hallatszott a műsorvezető és a boszorkány hangja.

Egy pillanatig mindketten lefagytunk, és mivel tudjuk, hogy Hazza rohadtul nem olvas könyvet, nem tudtuk mire vélni a látogatást...

- Szerinted mi történt?- nézett rám tanácstalanul barátnőm.

- Fogalmam sincs...

41. fejezet

Sziasztooook <3

Gondolom feltűnt, hogy megint átalakítottam "kicsit" a blogot. Most egy elég monoton stílust választottam, de nekem nagyon bejön. Tudjátok... Néha a kevesebb több ;)

Jó szórakozást xx

Idea

- Harry Styles -

Amikor B rám csapta az ajtót elöntötte agyamat a düh. Ha ott maradok szétvertem volna mindent, vagy berontottam volna a lakásba, és ordibáltam volna... Jó, hogy eljöttem. 

Becsengettem és egy fél perc múlva már nyílt is az ajtó. Egy kedves mosoly fogadott.

- Szia Harry.- ölelt meg.

- Szia. Na mehetünk a vidámparkba?- erőltettem mosolyt arcomra.

- Az van, hogy nem... Apa elment és Liammel itt maradtunk kettesben, és tudod... nem akarom egyedül hagyni a házat.- kacsintott El.

- Óh, értem. Jó "házörzést".- mutogattam macskakörmöket kezemmel.- Nem is zavarok. Hello.- adtam neki 3 puszit.

- Szia.

- Ja és védekezzetek.- nevettem el magam.

Fantasztikus... Nem megyünk vidámparkba. Pedig ez az egyetlen hely, ami ilyenkor megnyugtat, egyedül meg mégse mehetek... 

Niall mellett döntöttem. Elindultam házuk felé, hátha itthon van és rámér. Felsiettem a teraszhoz vezető lépcsőn és becsengettem. Megint nem kellett fél perc és az ajtó már ki is nyílt.

- Hát te?- kerekedett ki a szeme.

- Neked is szia.- kacsintottam és beléptem a házba.

- Szia. Mit keresel itt?- kérdezősködött tovább.

- Nem jöhetek át?- huppantam le a pult előtt álló székre,

- De, de nem szoktál csak úgy átjönni... Mi nyomja lelked?- ült le velem szembe.

- Hát...- és elmeséltem mindent.

- Balfasz.

- Tudom, hogy az vagyok, de ez nem segít... Meg kell békítenem Bekát. Nem bírok nélküle élni...

- Jó figyelj. Most fel fogod hívni Lout és megbeszélitek, hogy Beka csinosan felöltözik és 8-ra érte mész, de Ő ne tudja, hogy ki és hová viszi. Elmentek vacsizni és mindent megbeszéltek és Happy End.- magyarázta Niall.

- Ez nem is rossz ötlet.- csillant fel szemem.- De Lou szerinted fog segíteni?- húztam el a szám.

- Tuti fog.- mosolygott biztatóan szöszike.

Kiléptem az étkezőből és a kert felé vettem az irányt. Leültem a hintaszékbe és megkerestem Boo Bear-t a telefonomban. Félve, de megnyomtam a "Hívás" gombot.

*Kicsöng, kicsöng, kicsöng*

- Mit akarsz?- kérdezte idegesen Lou.

- Segítened kéne... Meg akarom beszélni Bekával, és azt találtuk ki Niallel, hogy te 8-ra felöltözteted csinosan és én elviszem vacsorázni, de ne szólj neki, hogy kivel és hova megy. 8-ra egy taxi fog állni a házatok előtt. Meg tennéd ezt nekem?- kérleltem.

- Meg, de csak mert szeretitek egymást. De ha még egyszer megbántod, addig éltél.- fenyegetőzött.

- Nem bántom meg. Hidd el, de most megyek felkészülni. Köszönöm.- és kinyomtam.

Visszamentem Nialhöz, de körülbelül 10 perc beszélgetés után rájöttem, hogy nekem mennem kéne. Elköszöntünk egymástól és már indultam is haza. Egész úton a Hits rádiót hallgattam. Ment rajta Rita Ora, Cher Lloyd és Mi is. Persze mindegyiket végig énekeltem. Mikor haza értem már nem a dalokon, hanem az estén gondolkodtam... Mit mondjak Bekának? Hova vigyem? Mit vegyek fel? Na jó, a ruha a legkisebb problémám...

Belépve a lakásba zenét hallottam. Ez különös. A takarítónő? Nem, ő ma nem jött. A konyhába lopakodtam és egy serpenyővel a kezemben indultam fel a lépcsőn. Benéztem az összes szobába, de sehol semmi. Egy maradt... Az enyém. Óvatosan benyitottam. Mikor megfordult a "jövevény" állam a padlót verdeste.

- Elena Evans -

Mikor kidepiztem magam, és abba maradt a sírásom, lementünk sütni. A világ egyik legegyszerűbb dolgát választottuk, palacsintát. Neki is álltunk, csak egy probléma volt... Egyikünk se akart elmosogatni... Rászántam magam, hogy nekiállok, mert hát mégse maradhat így a konyha. Már nagyjából kész voltam, amikor Liam mellém állt és a mosogatóvizet rám fröcskölte. Hát persze, hogy pont most volt rajtam fehér póló... Na mindegy, nem hagytam magam, vissza fröcsköltem és ez így ment addig, ameddig el nem fogyott az összes víz és teljesen átázottan a földre nem kerültünk. Már majdnem megszakadtunk a nevetéstől, mikor barátom rám mászott.

- Nem fázol?- mosolygott kajánul.

- De.- kacérkodtam vele.

- Gyere fel a szobádba, felmelegítelek.- kacsintott és felhúzott a földről.

Felmentünk illetve, én a csípőjét karoltam át lábammal és közben a szerelem nyelvén beszélgettünk (kicsit nyálas lett xd- szerk.). Mikor felértünk már egyikünkön sem volt póló. Lefektetett az ágyra és hát, történt aminek történnie kellett.

40. fejezet

Hello!

Ne haragudjatok, hogy nem írtam tegnap, de elég sok dolgom volt.. A Golden Ticket feladata is kiderült, de engem ez különösebben nem érint, mivel még nem vagyok 14...

Feladat:

1. November 12. és 18. között vedd meg a fiúk "Take me home" albumát, bármely hazai boltban.

2. A blokkon (amit a CD-ért kapsz) lesz egy kód, amivel a Sony hivatalos oldalán tudsz regisztrálni november 18. éjfélig.

3. A verseny csak akkor élesedik, ha legalább 1000 CD-t megvesznek a kijelölt időszakban.

4. Ha te nyersz élménybeszámolót kell írni a januári Bravo számára.

Good Luck Guys <3

Caroline

- Rebeka Falming -

- Add már vissza a lap topom!- nyúlkáltam a készülékért Lou felé.

- Várj egy kicsit, írt Elenor msn-en.- hazudta.

- Nem is igaz!- csattantam fel.- Louis William Tomlinson, most azonnal add vissza a notebook-om, mert ki leszel picsázva.- szóltam hozzá "udvariasan".

- Jó, nesze... Lemegyek enni.- adta végre oda a gépem.

- Csinálj nekem egy szendvicset.- mosolyogtam rá angyalian.

- Jó, de csak mert öreganyádnak szólítottál.- kacsintott és kiment.

Egyedül maradtam. Mármint a szobában... Megint Harry jutott eszembe, és őrült elmém képeket gyártott, amint (ex?)barátom egy másik nővel van az ágyban vagy a parkban, esetleg egy étteremben... Annyira hiányzik, pedig csak 1 napja vesztünk össze... Ez a szerelem. Olyan, mint egy hullámvasút. Amikor fent vagy,  felhőtlen a boldogság, a felhők felett jársz 3 méterrel és nem gondolsz arra, hogy előbb-utóbb elindulsz a lejtőn lefelé... Félsz, de csak azért is végig csinálod. Csupán büszkeségből? Nem, ha csak a büszkeséged miatt csinálnád, nem lennél szerelmes. Azért csinálod, mert erős vagy, mert kitartasz párod mellett és hiszel abban, hogy újra együtt lesztek.

Elmosolyodtam és nyugtáztam, hogy simán elmehetnék filozófusnak vagy párkapcsolati-tanácsadónak. 

Böngészni kezdtem Facebookon, megnéztem értesítéseimet, ismerősnek jelöléseimet és utoljára hagytam az üzeneteket... Bár meg se néztem volna!

Skylar White: Gondolom érdekel, hogy a kis barátod hol is járt a délután ;) xx Sky.

" Elcsíptük! Harry Styles (18), amint exbarátnője, Caroline Flack (33) háza előtt telefonál elég gondterhelt arccal... Vajon mit kereshetett Hazza Carnél? Csak nem egy "baráti" ebédre hívta meg a műsorvezető a kis énekest?! És mit szól ehhez Bongyorka új barátnője, Rebeka Flaming (18)?"

Egy pillanatra kihagyott a szívem... Nem. Nem gondolunk rossz dolgokra Rebeka. Biztos csak megmondta Harry neki, hogy hagyja békén... De Louis... És a telefonhívás... Hát persze, vele beszélt. Bassza meg! Harry lefeküdt Caroline-al... 

- Mi történt?- jelent meg az ajtóban Lou a szendvicsemmel.

- Semmi.- töröltem le a könnycseppeket arcomról.

- Tudod, ugye?- sóhajtott és leült mellém.

- Lou... Hogy tehette ezt? És te falaztál neki!- sírtam.

- Tudom... De nem akartalak még jobban összetörni... Harry elmondta volna, de gondolom személyesen... És egy faszfej, nem tudom hogy képes ezek után a tükörbe nézni...- simogatta hátam.

- Az...

- Elmegyek wc-re, addig próbálj nem végezni magaddal.- mosolyodott el.

- Megpróbálok.- mosolyogtam könnyes szemmel.

Lou használatba vette a fürdőszobám. Nem volt fél perce, hogy bement csengettek... Nem volt mit tenni, le kellett menjek kinyitni az ajtót, mivel anya meg Mark elmentek asszem tányérokat venni, vagy valami ilyesmi, már nem emlékszek...

Az ajtó felé vezető úton megtörölgettem szemeim, de nem volt sok értelme és visszafolytak a könnycseppek arcomra... Még belenéztem a tükörbe, de nem érdekelt a borzalmas látvány, csupán megszokásból tettem... Az ajtóhoz léptem és kinyitottam... Harry volt az, ki más is lehetne?! Szemembe egyre több könny gyűlt össze, majd ki is buggyant...

- Hé, B ne...- nem hagytam hogy befejezze és rávágtam az ajtót..

Na jó, ez így nem túl korrekt, megengedem neki, hogy megmagyarázza a történteket, lehet, hogy teljesen félreértettem a dolgokat és Skylar is csak rám akart ijeszteni... Visszafordultam az ajtóhoz és kinyitottam, de Harry már sehol nem volt... Illetve de, pont akkor hajtott el a kocsival... Ez az én szerencsém.

De annyira hihetetlen, hogy nem várt egy kicsit se, csak úgy elment... Nem hiszem el, hogy ennyit jelentek neki. Előadott volna valami sablon szöveget, aztán én teljes nyugodtsággal a nyakába borultam volna és minden rendbe is lenne... Nem bántam meg, hogy rácsaptam az ajtót...

- Ki volt az?- ugrált le a lépcsőn Louis.

- Szerinted ki miatt nézek ki így?- mondtam elég sírós hangon.

- Mit akart?- szemében harag csillant fel.

- Nem tudom, rábasztam az ajtót...- húztam a szám.

- Jól tetted!- kacsintott.- Na együk meg a szendvicseket.

39. fejezet

Sziasztok :)

Na mégis tudok ma írni, és a tanulásra is volt időm, sőt a Vámpír naplók 4. évadjának 1. részét is megnéztem. Nagyon bejött, csak úgy mint a többi. Ajánlom figyelmetekbe ;)

Moments

- Elena Evans -

- Elena... Shh... Nyugi...- simogatta hátamat Liam, miközben az ágyon zokogtam.- Elmondod?

- E..el..- szipogtam.- Tudod, az első gimis napom előtt átmentem B-hez. És a szüleink elmentek vacsizni, így ketten maradtunk..

- Na mizu van Jamesel?- kérdezősködött barátnőm.

- Háát.. Ma taliztunk és kiderült, hogy egy suliba fogunk járni.- kezdtem el tapsikolni örömömben.

- Na az szuper. Hanyadikas is?

- 3. Tudom.. Kicsit idős hozzám, de szerelemben a kor nem számít.- mosolyogtam.

- Nem hát.- kacsintott.

- És a következő nap, nem is nap. Héten, hozzám se szólt, rám se nézett semmi..

Bekával a "padunkon" ültünk, mikor valaki megkocogtatta a vállam. James volt az. A szívem hevesebben vert, lábaim földbe gyökereztek, gyomrom görcsbe rándult.. Nem tudtam megszólalni, csak néztem.

- Szia... Öö... Beszélhetünk?- nyöszörgött.

- Aha...- próbáltam mosolyt erőltetni fejemre.

Bekának intettem, hogy elmegyek, de majd meglátogatom délután vagy valahol jelentkezem, ő meg bólintott. Elindultunk az iskola poros-koszos játszóterére, ahol csak a füveseket találjuk. Most is ott voltak. Kezdtem megijedni, és rádöbbentem, hogy nem kéne erre jönnöm, de már késő volt..

- Sziasztok srácok. Ő az új barátnőm, Ellie.- mutatott be 3 betépett csávónak és egy lánynak.

- Hali Ellie.. Kérsz?- nyújtotta felém a cigit.

- Nem köszi..- undorodtam tőle..

- Te James?- dugta újdonsült barátom orra alá a parázsló cigarettát.

- Ja..- és elvette.

Elszívta az egészet és pár perc múlva meg is volt a hatása... Ő is ugyanolyan kómás fejet vágott, mint a többiek és nem érdekelte, hogy engem zavar-e, csak csinálta... De maradtam vele, mert nem akartam, hogy bajba kerüljön és elég gáz lett volna elmenni onnan..

- Mi?- kerekedett ki Liam szeme.

- Hallod..- hajtottam le fejem.- Végül belenyugodtam, hogy nem tehetek ellene semmit, sőt néha még én is betéptem Ritaval, Dannel, Jimmivel, Justinnal és Jamesel. 

Kezdetben jó bulinak tűnt, hogy ott szívunk a suli játszóterén, meg a bulikba is totál kómásan megyünk, aztán rájöttem mit csinálok.

Egyszer bementünk egy szórakozóhelyre a füves bandával, Bekával és Bennel. Bekáék nem értették mitől vagyunk ennyire kómásak, mert nem ittunk semmit se.. Aztán B behívott a wc-be.

Egy kép a füves korszakomból..

- Ellie mitől vagy ilyen?!

- Milyen?- mosolyogtam bambán.

- Hát ilyen... Szét vagy csúszva, a szemeid vörösek... Ugye nem?- ijedt meg.

- De igen. Füvezek. És? Nem lesz semmi bajom tőle.

- Nem-e? Hülye vagy? Elbaszod az egész életed. Most azonnal szakítanod kell Jamesel!- kezdett el ordítani.

- Megvesztél? Az egyetlen dolgot töröljem ki az életemből, ami fontos? Arra várhatsz.- kacsintottam rá.

- Az egyetlen? Van apád, vannak rendes barátaid, családod.. Ha ezek neked nem fontosak, akkor gratulálok, mert elvesztettél egyet a "nem fontos" dolgok közül.. Engem.- és kiviharzott.

- Bömbölni kezdtem. Olyan 2 órát bent sírtam a wc-n és elhatároztam, hogy szakítok barátommal, nem beszélek többet Ritáékkal, és messziről elkerülöm azt a kibaszott játszóteret. Felálltam és kimentem. Nem érdekelt semmi, oda mentem barátomhoz és megmondtam neki, hogy többet látni se akarom. Eltelt egy hónap. Mindennap írt, hívott, keresett otthon, de nem válaszoltam neki. A suliba is próbált közelebb férkőzni hozzám, de nem engedtem. És szép, lassan elfelejtettem, de mindennap azzal a tudattal kelek fel, hogy mekkora gyökér voltam..- folytak le könnycseppek arcomon.

- Az voltál, de már nem.- szorított magához.

- Rebeka Flaming -

- Louis... Könyörgöm fejezd be.- visítottam a padlón.

- Szeretnéd.- csikizett tovább.

- De bepisilek.

- Fujj, akkor inkább hagylak.- engedett el.

- Szerintem is, de most elmegyek a dolgomat végezni.- nevettem.

- De ne a szőnyegre.- kiabált utánam.

Elmentem a fürdőbe, de nem kellett ürítenem, csak egyedül akartam lenni.. Ne értsétek félre, imádom a mostohatestvérem, de nagyon hiányzik Harry. Nem írt, nem hívott, nem jött ide... Semmi... Biztos Carolinenal nyalják-falják egymást... Vagy Skylarrel...- gondolataimból kopogás zökkentett ki.

- B, jól vagy? Már vagy 15 perce bent vagy.- szólalt meg Lou az ajtó túloldaláról.

- Persze, mindjárt megyek.

Megmostam arcom, megfésülködtem és erőt vettem magamon. A kilincshez nyúltam, de nem akaródzott kinyílni... Aztán egy beszélgetés csapta meg fülem.

- Mi? Te normális vagy? Próbálom lenyugtatni, te meg meghúzod? Hülye vagy bassza meg?! Nehogy elmondd neki... Én se fogom.. Csá.

Végszóra kinyitottam az ajtót, de Lou nem vette észre csak bámulta a falat.. Valami nagy gáz történhetett, mert telefonja darabokban hevert a földön, ő meg idegesen pásztázta a szembe lévő falat..

- Szükséged lesz egy új telefonra.

- Jézusom Beka. Ne ijesztegess.- kapta szíve elé a kezét.

- Bocsi.- kölyökkutya szemeimet előkapva kértem bocsánatot.- Mi húzott fel ennyire?- mutattam a törött készülékre.

- Öö... A... Ööö... Tesóm... Pasija...- dadogott össze-vissza.

- Mi történt?- húztam a szám.

- Megcsalta a húgom és ennyi..- hajtotta le fejét.

- Ja értem... Sajnálom... Ismerős szitu...- célozgattam.

- De Harry nagyon megbánta...- még mindig zokniját tanulmányozta.

- Ha majd jelentkezik elhiszem.

- Harry Styles -

- Carloiiiiiine.. Ah.. Ne hagyd abba!- üvöltöttem.

- Ha.. Harry..- sikított ő is.

Körülbelül 10 percig még rángatózott rajtam, majd mikor eléveztünk lepattant rólam és bebújt mellém a takaró alá. Igazából nem is tudom miért csináltam ezt... Nem szeretem, sőt gyűlölöm és undorodok a belsőjétől, de annyira el vagyok keseredve Beka miatt, hogy valamin, illetve valakin le kell töltetnem a feszültséget... De pont emiatt vesztünk össze..- elmélkedésemet Car zavarta meg. Megpróbálta mellkasomra dönteni fejét, mint a filmekben szex után, de én nem hagytam és felkeltem.

- Te meg mit  művelsz?- akadt ki.

- Felöltök.. Minek látszik?- kérdeztem flegmán.

- Minek?- értetlenkedett.

- Mert most elmegyek, és többet vissza se jövök, sőt látni se akarlak.- és kirohantam.

Még ingemet se volt időm begombolni. Erre már csak a háza előtt volt időm, mert telefonáltam Louval. Azt mondta, próbálja lenyugtatni Bekát, és hogy egy gyökér vagyok... Igen az vagyok. 

Beültem a kocsiba és a Tomlinson-Flaming rezidencia felé vettem az irányt. Fél óra kocsikázás elteltével meg is érkeztem a célhoz. Félve csöngettem be.. Az ajtó már nyílt is, Beka könnyes szemeivel találtam magam szembe.

- Hé B, ne..- fejeztem volna be a mondatot, de rám csapta az ajtót..

38. fejezet

Hali:)

1. Bocsi, hogy ilyen későn jelentkezem, de most értem haza.. Holnap nem hiszem, hogy tudok írni, mert nálam alszik egyik barátnőm és hát tudjátok milyen az.. Nincs ilyenekre idő :/ Vasárnap se valószínű az új epizód, mert matekból témazárót írok és nem épp az erősségem.. Szóval hétfőn fogok jelentkezni. 

2. Tegnapi fejezet végéről lemaradt Beka költözős-összeállítása és sajnos ma sem tudom nektek megmutatni, mert valami nem oké a Polyvore-al... Tehát ezt is hétfőn láthatjátok majd :)

Vampire Diaries

4 óra körül már át is cuccoltunk új otthonunkba. Körülbelül 10 dobozom volt, amiben személyes tárgyaim és ruháim voltak. Új szobámat már láttam a házibulin, sőt már fel is avattuk Harryvel.. Harryvel.. Akkor még minden rendben volt. 

- Mondd, hogy szeretsz!- döntött az ágyra.

- Szeretlek.- csókoltam meg.

- Tudom.- kacsintott rám.

- Naaa. Erre azt kéne mondanod, hogy én is szeretlek B.- színleltem felháborodottságot.

- Én is szeretlek Beka.- mosolygott.

- Így nem ér.- durcáskodtam.

- Miért ne érne?

- Mert én mondtam meg neked, hogy mit mondj..- csalódtam kicsit..

- Hé, B. Tudod, hogy amit érzek, azt nem lehet elmondani szavakkal vagy mondatokba foglalni. Ezt meg kell mutatni, és én azt teszem.- megcsókolt.

Ott csókolóztunk az ágyon. A hangos zene felhallatszott, az ittas fiatalok ordibálását hallottuk, de nem érdekelt. Csak Ő és én. Mi. Annyira jó kimondani, hogy Mi. Ő az, akit kerestem. Kedves, aranyos, figyel rám és nem csak a pasim, hanem a legjobb barátom is.

Miközben nosztalgiáztam szemembe könny szökött, de a kopogás megzavart, és nem tudtam befejezni, sőt elkezdeni se a sírást. Elmormogtam egy "Nyitva"-t és már nyílt is az ajtó.

- Szia, zavarlak?- kukkantott be az ajtón Lou.

- Nem, dehogyis. Gyere.- mosolyogtam rá.

- Na. Először is. Bontakozzunk ki.

- He?- néztem rá értetlenül.

- A cuccaidat rakjuk a helyükre.- mondta szépen, lassan.

- Jó.- nevettem el magam

Nekiálltunk "kibontakozni" és egy óra alatt már készen is voltunk. Beszélgettünk, nevettünk és énekelgettünk. Megállapította ő is, hogy nincs rossz hangom és már irigykedni is elkezdett, mikor elmentem a lap-topomért. 

- Mit csinálsz?- kíváncsiskodott.

- Felnézek Facebook-ra.

- Facebook?- nézett elég lenézően.

- Mi kivetni valót találsz benne?- kérdeztem felgmán.

- Semmit, csak kb senki nem használja?!- mutogatott.

- Senki? Te hülye vagy? Az én baráti köröm igenis használja, és számomra fontos, hogy tudjak velük beszélni. A te barátaid meg híresek, és ők sokkal jobban ki tudják használni a Twittert, mint mi. Mi értelme van számomra, ha alig van 20 követőm?!- okoskodtam.

- Hát figyelj. Harry Styles barátnője vagy, akárhogy is álltok most. Versenyszerűen táncolsz, tehát rajongóid is lehetnek, és az énekesi karriered is kezd beindulni.- magyarázta Lou.

- Oké, akkor azt is megnézem. Megfelel?- forgattam szemeim.

- Yep.- vigyorgott.

Felnéztem arra a nyavalyás Twitter-re. Nem hittem a szememnek. 120.000 követő. Mi van? Harry barátnőjeként ennyire népszerűnek számítanék a rajongók között?

- Öö.. Lou.. Figyelj csak.- böktem meg a cuccaim közt kotorászó srácot.

- Na mivan?- fordult a képernyőhöz.- Na mit mondtam?- nevetett győzelemittasan.

- És most ez neked jó?- forgattam szemeim.

- Igen.- kacsintott.- De most add ide azt a gépet.- vette ki kezemből.

- Nyugodtan.. Szolgáld ki magad.- hitetlenkedtem.

Körülbelül 10 perc alatt lecsekkolt minden közösségi oldalt, amin valamilyen módon fent van, aztán már nem figyeltem mit is csinál. Elgondolkodtam Harryn, apán, az életemen és hogy mi lesz velünk.. Félek a jövőtől. Még sose volt ilyen. Sose féltem még semmitől. Na jó, talán a magasságtól, de az nem számít. Mindig volt valaki, aki támogatott és most is van. Nem is egy személy. Nagy szerencsém volt, hogy belebotlottam ezekbe az őrültekbe, akiket a barátaimnak hívok.

Ilyesmi gondolatok voltak fejembe, mikor Lou megrázta a vállam.

- Figyeld! Vampirection.- fordította felém a lap-topom.

- Neee. Rólam is csinálj!- kérleltem.

- Jó, de ahhoz idő kell kicsilány.- nyugtatgatott.

- Oké, oké. De nem vagyok kicsi! 170 centi vagyok!- erőszakoskodtam.

- Jó, de fiatalabb vagy, mint én.- kacsintott rám.

Erre már nem reagáltam semmit. Megint gondolkoztam, de most teljesen abszurd dolgokon járt az agyam.. 

Szembe volt velem a polc. Rajta voltak a könyveim. Ezzel nincs is baj. Elkezdtem gondolkodni, hogy melyik könyv miről szól, melyik volt a kedvencem, melyiket mikor olvastam, milyen lelki állapotban. Ott volt a Harry Potter első része.

- Beka tedd már le azt a nyamvadt könyvet és figyelj rám!- morgolódott anya.

- De anya, annyira jó..- sopánkodtam.

- Örülök, hogy tetszik, de 10 perc és itt van Damon és Ellie. Mi elmegyünk vacsizni, és arra szeretnélek megkérni, hogy amíg nem vagyok itt ne bontsátok szét a házat.- nevetett anya.

- Jó.. Tudod, hogy mi sose vagyunk rosszak.- kacsintottam rá.

- Nem, nem tudom. Bizonyítsd be!- nevetett

Már meg is szólalt a csengő, anya kinyitotta az ajtót és barátnőm már futott is hozzám. Anyuék elmentek így ketten voltunk. Két lány, aki holnap kezdi új életét a gimnázium első osztályában. Felmentünk a szobánkba egy üveg Coca-Cola és egy tál popcorn társaságában.

- Na mizu van Jamesel?- emelgettem szemöldököm.

- Háát. Ma találkoztunk és kiderült, hogy egy suliba fogunk járni.- ujjongott El.

- Na az szuper. Hanyadikas is?

- 3.. Tudom, kicsit idős hozzám, de szerelemeben a kor nem számít.- kacsintott.

- Nem hát.- veregettem meg hátát.

Lou megint megzavart a visszaemlékezésben, de nem bántam, mert megmutatta a VampiRebeka című művét. Nagyon jót mulattam rajta. Tényleg olyan voltam, mint egy vámpír.