58. fejezet

Hello<33

Szóval, a hétvégén nem hiszem, hogy hozok új részt... Amúgy ti mit szóltok a Haylor dologhoz? Én tényleg támogatom Harryt, de Taylorban nagyot fog csalódni, ha egyáltalán együtt vannak (mármint nem csak a kamerák miatt) #justsayin'

A lány

Rebeka Flaming

- Hé, suli után csinálunk valamit?- kérdeztem a padon ülő társaságtól.

- Hát én megyek apuval vásárolni...- húzta száját Elena.

- Én meg Zayn-nel.- mosolygott Niall.

- Én is veletek mehetek?- csillant fel Liam szeme.

- Nem, nem jöhetsz velünk!- hitetlenkedett Zayn.

- Én meg bowlingozni megyek apával.- mosolygott Lou.

- Harry?- fordultam felé reménnyel teli szemekkel.

- Én ráérek.- kacsintott rám.- Nálam vagy nálad?!- kérdezte, mire mindenkiből kitört a röhögés.

- Igen, igen, nagyon vicces, de védekezzetek!- parancsolt ránk valami színes cuccba öltözött nő.

- Meg lesz!- kacsintottam- De maga kicsoda is?!

- Oh, Mrs. Amberly, az új biológia tanár.- nyújtotta felém kezét.

- Mit történt Mr. Brown-al?- kerekedett el Elena szeme.

- Kérdezzétek őt!- és el is viharzott.

- Na ez furcsa volt...- jelentettem ki.

- Az, de akkor 3-ra gyere hozzánk.- adott egy puszit Hazza.

- Jó, én el is mentem, sziasztok!- intettem mindenkinek

Egész úton azon gondolkodtam, hogy miért mehetett el Mr. Brown... Mindenki imádta, soha egy rossz szót nem szót senkinek, mindenkinek segített és még csak antiszociális se volt... A családja miatt?! Nem, nincs is családja... Na mindegy. Haza értem, és egy teljesen üres lakás fogadott. Természetesen az első utam a hűtőhöz vezetett, amin egy cetli volt;  

"Kedves B és L! Markkal egész hétre elutaztunk, de ne szervezzetek semmilyen bulit, és 5 embernél több nem jöhet!"

 

Aha, valószínű, ha itthon hagynak két tinit, akkor azok tuti nem szerveznek semmiféle bulit és rendese viselkednek... SE!

Felszaladtam a szobámba és átöltöztem, a sulis, visszafogott ruhát lecseréltem egy kicsit lazább összeállításra, egy natúr sminket is felraktam a hajam meg kibontottam, de már indulnom is kellett, mert háromnegyed 3 volt.

Minden rendben is volt addig, ameddig meg nem láttam Harryt...

Elena Evans

- Na ki az?- mosolyogtam.

- Szoktad nézni az ICarly-t?

- Persze, de ez hogy jön ide?- nevettem el magam.

- Mert Miranda Cosgrove az a lány?! 

- Mi van?! De hát Ő amerikai!

- Nem! Mivel leforgatták az összes évadot visszaköltözött Londonba.- vigyorgott.

- A forgatáson ismertétek meg egymást, nem?!

- De, és tök jó fej!- csillant fel szeme.

- Hát, sok boldogságot...- mosolyogtam kicsit csalódottan.

57. fejezet

Sziasztok!

Hát ez a "mindennap írok haditerv" nem éppen jön össze, de megpróbálok minél többet jelentkezni, csak a felvételikre kell felkészülni meg a tovább tanulás miatt hajtanom is kell és így nem sok időm marad...

Na mindegy, nem fecsérlem tovább a szót, jó olvasást xx

 

 

 

 

School? No way...

Rebeka Flaming

Pillangókkal a hasamba és izzadó tenyérrel értem el az iskola kapuját. Harry próbált nyugtatgatni, de nem igazán sikerült tekintve, hogy minden 2. ember úgy nézett rám, mintha embert öltem volna... Persze, én is így néznék, ha a kedvenc énekesem és a barátnője mellettem mennek el... Ja és akkor a tanárokról ne is beszéljünk... Tényleg a falra mászok tőlük, az összesnek fel van kontyolva a haja, szoknyába és magassarkú csizmába mászkálnak és természetesen vagy szürke az öltözékük vagy fekete...

- Hé, elmegyek a büfébe.- mosolygott Hazza.

- Jó, én addig felmegyek az osztályba...- indultam, de visszarántott.

- Nem lesz semmi baj.- puszilta meg a homlokom és el is ment.

Felsiettem az osztályba és minden olyan, mint régen... Cornelia és a barátnői (akik szerintem csak az inasai...) a tanáriasztalon ülve pletykálkodnak, a kockák a matek házikat írják, a hátsó sor pedig beszélget, üvölt és nevet, na meg rám vár.

- Sziasztok.- huppantam le a helyemre.- Mizu?

- Semmi, semmi, inkább te mesélj! Mért nem voltál suliba?- érdeklődött Donald.

Ja és igen... Itt a kérdés, amit nagyon el akartam kerülni... Most mit mondjak?! Hogy elköltöztünk, a barátom megcsalt, apám előkerült és megismertem a pasim excsaját, aki egy idegesítő ribanc meg megvertem a mostohatesóm volt barátnőjét?! Nem... Ez így túl hosszadalmas lenne és tuti egy csomó kérdést is kapnék, amire most rohadtul nincs kedvem válaszolni...

- Öö... A költözés.- mosolyodtam el.

- És hol van a kis bongyi énekesed?- poénkodott Kate (ő utálja a One Direction-t)

- Büfébe, és normálisak legyetek vele!- emeltem fel a mutatóujjam.

- Mint mindig.- kacsintott Kate.

- Csak a háta mögött beszéljük ki.- röhögött fel Justin.

- Humoros vagy.

- Tudom.- lökött meg.

Még beszélgettünk kicsit, aztán megjelent Harry 2 kakaós csigával a kezében. Odanyújtotta nekem a kisebbet és leült mellém. Amint megjelent néma csend lett a padsorba, mintha benyomták volna a Stop gombot... Hát ennyit a "rendesek leszünk vele" akcióról...

- Na jó, ebből elég. Harry, pakolj odaülünk.- mutattam egy üres padra jobb oldalt.

- Öö... Oké...

- Na mi van Hazza?! Átmentél kutyába?!- célzott Donald arra, hogy Harry nem akadékoskodott.

- Igen, de csak miután átváltoztál disznóra.- kacsintott Harry.

Jó, kissé gyerekes beszólás, de hatott. Ők nem szóltak hozzánk, minket meg nem érdekelt. 

Elena Evans

- Hé, szia El!- kiabáltak utánam.

- Szia Niall!- mosolyogtam szöszikére.

- Nem fogod elhinni mi történt!- kezdett egyből mondókájába.- Megismertem egy lányt!- csillantak fel szemei.

- És ez olyan hihetetlen?!- nevettem el magam.

- Az a hihetetlen, hogy ki az a lány.- kacsintott.

56. fejezet

Hello!

Na tegnap megcsináltam az új dizájnt, de fejezetet nem tudtam hozni :/ Röstellem, de most megérkezett az újabb rész és remélem tetszeni fog csak úgy, mint a blog kinézete :D 

Jó olvasást xx

Váratlan vendég

Elena Evans

A kórházból Liam vitt haza és a kapuban búcsúzkodtunk, amikor felkapcsolódott egy lámpa a házban, természetesen az én szobámban... Gyorsan elköszöntem barátomtól és futottam is be a házba, hogy üdvözöljem apát, mert hát, még is ki más mászkálna a házban?! Nagy döbbenetemre nem apa volt, hanem Skylar...

- Te mi a fenét csinálsz?- kérdeztem dühösen.

- Jé, szia El! Csak keresek valamit...- matatott tovább teljesen nyugodtan.

- Te nem vagy normális!- emeltem fel a hangom- 1 ne akkor keresgélj, amikor nem vagyok itthon, 2 egyáltalán ne nyúlj a cuccaimhoz SOHA, 3 honnan tudod, hogy hol lakok?!- üvöltöttem.

- Hé, nyugi már.- tette maga elé kezeit- Nem akarok rosszat, csak amikor legutóbb találkoztunk ugyanolyan kabát volt rajtad, mint rajtam és összecseréltük...- húzta a száját.

- Aha, etesd a kutyád.- kacsintottam.

- Igazat mondok.

- Jó, ha valamim eltűnt, akkor feljelentelek! Most meg takarodj el innen!

- Nem vagyok kutya, nem fogom azt csinálni, amit mondasz.- nézett rám megvetőn.

- Oké, ha szeretnéd most is hívhatom a rendőrséget.- mosolyogtam angyalian.

- Ö... Mennem kell... Szia!- intett.

Nem bíztam meg benne, szóval lekísértem és figyeltem, hogy nem nyúl-e hozzá valamihez. Persze visszavett a képéből és nem taperált semmit, mert tudta, hogy nem vagyok túl elnéző... Az ajtót rácsaptam és gyorsan felsiettem a szobámba. Mindenem megvolt... Semmi nem tűnt el, csak egy kép állt ferdén. Én, Beka és egy fiú voltunk rajta tavaly nyáron.

Skylar White

Elena teljesen ki volt akadva, hogy ott talált, amit megértek, mert én se szívesen látnám őt a szobámba... Igazából csak azért a képért mentem, de mégse vehettem le a falról, ezért lefényképeztem és már kész is. 

Gyorsan bepötyögtem a telefonomba egy számot és 2. csörgésre fel is vette;

- Kikészítjük Bekát terv 1. fázisa kész is van.- jelentettem be ünnepélyesen.

- Nagyszerű! A következő feladatod; hozd el a London Eye-hoz ma 11 órára. Egy ballon kabátos fiatalembert fogsz látni, aki a London újságot olvassa. Add neki a képet egy borítékban és menny haza. Majd hívlak.

- Jó, de mi mikor fogunk találkozni?

- Mi? Leginkább soha! Nem tudhatod meg ki is vagyok...

- Jó, szia.- és kinyomtam a telefont.

Elég furcsa, hogy egy hangnak dolgozok... Olyan, mint a Charlie angyalai, csak ők jó dolgokért harcolnak... Na mindegy. 

Volt még 1 órám, hogy oda érjek a találkozóra. Haza mentem, átöltöztem és el is indultam. A képet biztonságban eljuttattam az illetőnek és haza indultam.

55. fejezet

Sziasztok!

Tudom, hogy megint sokáig nem írtam, de egyszerűen nincs időm... Bár most lenyugodó félben vannak a dolgok, úgyhogy megpróbálok visszatérni a mindennapi íráshoz.:)

Jó szórakozást xx

Csak egy tipikus reggel

Perrie Edwards

- Fogalmad sincs...- szipogtam.

- De van, velem is mindig ez van...

- Mi van?- nevettem el magam kínosan- Mindennap megcsal a barátod?- emeltem fel a fejem és majdnem kiestek a szemeim a meglepettségtől.

- Ja, hogy neked ez a bajod?! Azt hittem a rosszakarók...- húzta a száját- Egyébként Ed vagyok.- nyújtotta mosolyogva felém kezét.

- Tudom.- mosolyodtam el én is- Perrie.- ráztam meg kezét.

Hát így történt, hogy találkoztam egy parkban Eddel, amikor kibőgött szemmel, smink nélkül ültem egy padon... Bár ez nem baj, mert nem az a kimondottan jó pasi és nem akarok neki tetszeni, de akkor is...

Rebeka Flaming

- 8 óra, keljetek!- kiabált fel anya.

- Fenébe...- dünnyögtem.

- Még én se dobom fel a reggeled?- tetette Hazza a szomorút.

- Nem!- vágtam hozzá egy párnát és a szekrényem felé vettem az irányt.- Na jó, mit vegyek fel?- tettem csípőre a kezem.

- Szerintem így is jöhetsz.- kacsintott rám kajánul.

- Oké, mindenki engem nézne...- dörzsölgettem államat.

- Csak én láthatlak így.-mosolygott.

- Ez nem igaz!

Furcsán nézett rám de én csak megvontam a vállam és az időközben kiválasztott ruhával bevonultam a fürdőbe. Egy gyors fésülködés után rá kellett döbbennem, hogy a hajammal csinálhatok akármit, de nem fog rendesen állni, ezért csak felkötöttem és már mentem is ki. 

A látvány felettébb vicces volt... Harry egy szál semmibe, fülhallgatóval a fülében táncolt. Az egészben az volt a legviccesebb, hogy fel se tűnt neki, hogy én ott állok az ajtóba és rajta röhögök... Aztán észrevett és kikapta a fülhallgatót a füléből és bedugta az enyémbe. Valami Mozart volt szerintem, mert keringőzni kezdett... Nem az én világom, de muszáj volt megtanulni a szalagavatóra, szóval tudok. 

- Na menjél már!-löktem le magamról (mert időközben az ágyon kötöttünk ki)

- Pff... Nem akarsz velem lenni?! Jó!- ugrott le rólam és bement a fürdőbe.

Nem kellett sok nekem se, kitört belőlem a röhögés, hogy mekkora egy gyökér barátom van és hogy én mekkora gyökér vagyok, hogy el is viselem.

54. fejezet

Sziasztok!

Ugye tegnap kiderült, hogy ki nyerte a Golden Ticketet. Na de ma láttam egy olyan posztot, hogy (ha jól értelmeztem) vannak feladatok és ha nyerünk, akkor a vidónk, amit készítettünk a GT-s koncerten, egy kivetítőn lesz megtekinthető. Minden esetre, ha valaki érdekel ide kattintva, illetve Facebook-on a HUNGARIAN DIRECTIONERS csoportba belépve több infót kaptok. :)

"Minden rosszban van valami jó"

Rebeka Flaming

- Megérkeztünk!- kiabáltam az előszobából.

- Oké, gyertek enni!- jött anya hangja az étkezőből.

Kibújtunk a kabátunkból és cipőinkből, majd  a konyhát vettük célba. A levegőbe szörnyen büdös, égett szag terjengett, de természetesen nem akartam szólni anyunak, még meg bántanám... A kaja látványa meg már csak rosszabb volt... Állítólag csirkemell, én szénnek néztem. Harry ijedten nézett rám, én meg szúrós pillantást vetettem rá, azt sgallva, hogy "márpedig ezt most megeszed egy szó nélkül!". A célomat el is értem, aminek barátom nem kifejezetten örült, de mindegy.

Vacsi közben persze szó esett arról, hogy nekünk holnap suli és hogy már így is eleget igazolt nekem anya... Hát igen, a költözés és lelkiállapotok miatt 1 hétig nem kellett iskolát látogatnom, de úgy tűnik a jó világ eddig tartott...

"Kaja" után felmentünk a szobámba. Én ledőltem az ágyra, Harry meg a gépem mellé... Persze, itt vagyunk KETTEN, azt csinálhatnánk, amit akarunk, erre Ő leül gépezni... Na mindegy. 

- Figyi, én lefoglalom a fürdőt, oké?- keltem fel egy jó 5 perc "Harry nem vagy férfi" gondolat menet után.

- Oké, menny csak.- mondta fel se nézve a monitortól.

Elmásztam a fürdőig és mivel elegem volt már mindenből egy forró fürdő mellett döntöttem a zuhanyzás helyett. Már vagy fél órája a kádban ültem, mikor Harry dörömbölni kezdett az ajtón.

- Mi bajod van?- nevettem el magam.

- Engedj be!- ordította.

- Nyitva van...- mosolyogtam.

- Ja- nyitott be- tényleg.- bámulta meglepetten a kilincset.

- Na jó, mi ilyen sürgős?

- Csak unatkoztam.- vonta meg a vállát.

- Bejössz?- kérdeztem utalva a vízre.

- Ja.- csillant fel a szeme.

Hát így történt, hogy együtt fürödtünk. Izzott köztünk a levegő, már alig bírtam magam türtőztetni, de kitartottam. Bő háromnegyed óra múlva kikászálódtunk a vízből és felvettük a "pizsinket" (az enyém egy fehér, Mickey egeres fölsőből, fekete rövid naciból és szürke papucs-csizmából állt).

- Holnap suli...-nyavalyogtam.

- Akarod, hogy eltereljem a gondolataid?- mosolygott szemtelenül.

- Akarom.- kacsintottam rá.

Megcsókolt és lassan ledöntött az ágyra. A lábammal rákulcsoltam a csípőjére, Ő meg a kezét húzogatta a combomon. Aztán lekerültek a fölsők, a nadrágok és más ruhadarabok. (Többit a képzeletetekre bízom-szerk.)

Perrie Edwards

Egy pillanatra megállt bennem az ütő, hirtelen azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány... Csak meredten bámultam magam elé és vártam, hogy valaki felkeltsen, mert ugye ez egy rémálom! Biztos csak álmodom, ez hülyeség, ilyen nem történhet!

- Perrie, jól vagy?- fürkészett Zayn.

- Nem.- motyogtam.

- Figyelj, megmagyarázom...- kezdett bele.

- Nem!- emeltem fel a hangom- Ne magyarázz meg nekem semmit! Csak annyit mondj el, hogy ki volt?!- kezdtem már üvölteni.

- Elenor...- hajtotta le fejét Zayn és csak suttogott.

- Hah. Gondolhattam volna! Az a kis cafka már mindenkin végig ment ebbe a kibaszott bandába! Rosszabbak vagytok, mint egy bordély!

- Hé. Oké, mérges vagy, de a többieket ne szidd!- mondta határozottabban hangosabban Zayn.

- Azt mondok, amit akarok! És nekem te nem parancsolsz!- böktem meg a mellkasát és kiviharoztam a szobából.

Usain Boltot megszégyenítően futottam el a kórháztól. Nem érdekelt semmi! Se Zayn, se Elenor, se a fiúk, SENKI! Akiben eddig a legjobban megbíztam most cserben hagyott, ebből is látszik, hogy az egyetlen személy, akiben lehet bízni az saját magunk vagyunk... Tudtam, hogy akkor, abban a percben minden megváltozott, és jól gondoltam. Egy padon ültem és bőgtem, mire valaki leült mellém és megszólalt:

- Tudom milyen érzés...

53. fejezet

Sziasztok<3

Agyon lehet ütni, lehet szidni és átkozni minden bűntudat nélkül! Rettenetesen sajnálom, hogy nagyjából másfél heten nem írtam egy árva betűt se, de annyira felpörgött minden mind a suliban, mind az életemben, hogy egyszerűen nem voltam gépnél... Röstellem, hogy ennyire hanyag voltam, de most megpróbálok több időt szakítani a blogra, mert ez így nem állapot... Köszönöm, hogy az idő alatt, mikor nem írtam új részeke még akkor is benéztetek<3

És ma derült ki, hogy egy Vargyay Benedetta nevű lány nyerte meg a Golden Ticket-et! Gratulálok neki és remélem nagy élmény lesz neki (100% hogy az lesz;) ). A többiek pedig ne csüggedjenek, mindenki el fog jutni egyszer a srácok koncertjére:)

Jó olvasást xx

Barátok és ellenségek

Zayn Malik

Miután Louis távozott rá kellett döbbennem, hogy elképesztően idióta barátaim vannak, de tényleg... Na jó, akkor kezdem az elején. 

Minden oké volt addig, amíg Louval megbeszéltük a dolgokat. Aztán Ő kiment és beküldött maga után 6 borzalmasan csökött fiatalt... Persze imádom Őket, de amit itt levágtak...

Liam volt az egyetlen "fogjuk rá, hogy normális" ember a társaságban. Ő próbálta lenyugtatni Elenát, aki futkosott hátha lemehet a büfébe nekem egy kakaós csigáért... Persze, nekem akarta hozni, nem magának, áh, dehogy... Aztán Hazza és Beka a lepedőmre firkáltak (?). Perrie húzogatta a rolót (?). Niall azt kérdezte, hogy megeheti-e a vitaminjaimat, mert elmondása szerint "olyan éhes, hogy bármit megenne"... Aztán közöltem vele, hogy nem eheti meg, de lent van egy büfé Ő már le is lépett. 

A nagy felfordulás közepén meg ott voltam én, aki csak csendben figyelte az eseményeket. Mindenki jól el volt én meg boldog voltam, hogy ezeket a degenerált állatokat mondhatom a barátaimnak. Üveges szemmel meredtem magam elé és közben mosolyogtam, mikor Beka letelepedett mellém.

- Ugye tudod, hogy el kell neki mondanod?!

- Tudom...- hervadt le a mosoly a számról.

- Ha szeretnéd ki küldöm a többieket, hogy tudjatok nyugodtan beszélni...- mosolygott rám.

- Áh, el van a rolóval.- bicentettem nevetve az ablak felé.

- Nyugi, Őt is el vonszolom az ablaktól.- nevetett fel és már fel is pattant.

- Héé!- emelte fel hangját- Most mindenki kimegy innen! Kivéve Perriet.- fordult barátnőm felé.

Gyorsan kislisszolt mindenki, szerintem rájöttek, hogy ez amolyan vihar előtti csend és jobbnak látták ha kimaradnak ebből. Bár én is kimaradhatnék belőle, de nem... Én csináltam a bajt és vállalom a következményeket! Amúgy se tudnék sokáig hazudni neki...

- Olyan arcod van, mintha szellemet látnál.- lökött vállon.

- Figyelj el kell valamit mondanom...- húztam a szám- Megcsaltalak...

Rebeka Flaming

Miután mindenki kijött Zayntől leültünk a folyosón lévő padokra és beszélgettünk. 

- Beka, megyünk!- pattant fel Harry.

- Mégis hova?!- álltam fel én is.

- El!- bicentett mögém..

Skylar állt ott, teljes életnagyságban... Hát mit ne mondjak, nem volt túl felemelő érzés, hogy én ott ácsorogtam teljesen megtörve egyéb okokból kifolyólag (az "ajándék", Zayn állapota, Elenor), Ő meg teljes pompában, kipihent arccal és felszegett fejjel vonult végig a folyosón. Már értem miért akar elmenni innen Harry, én se szívesen vagyok egy légtérbe egy ilyen lotyóval...

Így hát felkaptuk a kabátunk és Harry még a sálját is (esküszöm többet öltözik, mint én) és már indultunk is. Sietősen érzékeny búcsút vettünk mindenkitől, ami annyiból állt, hogy intettünk párat és már el is indultunk a kijárat felé. Hát naná, hogy beleütköztünk Skyba, ilyen a mi szerencsénk. Jött szembe velünk és mivel engem nem olyannak neveltek, aki mindenkit maga elé enged nem álltam félre az útjából, azt hittem van annyi esze, hogy az én vállam az erősebb, de úgy tűnik nem volt... Így történt tehát, hogy neki mentem és felkenődött a falra...

- Mi van Hazza?! Nem tudod megnevelni a barátnőd?-nevetett ördögien.

- Kussolsz!

- Hogy is taníthatnád meg valamire, ha te is úgy viselkedsz, mint egy utolsó suhanc?!-nézett a plafonra.

- Na jó Skylar! Elegem van! Egy hisztis, elkényeztetett kurva vagy, aki csak nyávogni tud és nem bírja felfogni, hogy a volt "pasija" mással boldog.-mutogattam idézőjelet a kezemmel és kihangsúlyoztam a pasi szót.

- Uh, most be lettem oltva.- tetetett megbántottságot.

- Szánalmas vagy.-vetette oda foghegyről neki Harry.

Megfogta a kezem és elindultunk a lift felé. Mikor kinyílt az ajtó a recepciónál kötöttünk ki, ahol a nénike elmondta, hogy paparazzok szállták meg a kórház környékét. Fantasztikus...

- Na jó, figyelj!- fordított maga felé- Csak a földet nézd, ne válaszolj a kérdésekre és el ne engedd a kezem! Oké?

- Oké.

Megindultunk kifele. Záporoztak a kérdések, voltak olyanok, amiknek közük nem volt Zaynhez, mint például: "Beka, nem zavarnak a rajongók?", és voltak teljesen abszurd kérdések is, például: "Zaynt tényleg megerőszakolták?". Na jó ezen felröhögtem, remélem nem lesz belőle baj.

52. fejezet

Hey<3

Még mindig ne haragudjatok rám, hogy nem hozok részt mindennap, de annyira besűrűsödtek a napjaim... De azért igyekszem :)

Képzeljétek, ma megrendeltem a Take Me Home-ot Bookline-ról és elvileg hétfőn érkezik meg a Szent Johanna gimi 6. és 7. kötetével egyetemben :D Annyira várom mááár!:DDDD

Na, de befejeztem a fölösleges írást:D

Jó szórakozást xx

Bunyó

Rebeka Flaming

Nem szóltam semmit, csak bámultam az előttem lévő Elenorra, aki próbál rámászni a barátomra. Vágod?! Az ÉN barátomra! 

- Elenor, te még is mit művelsz?-kocogtattam meg a vállát.

- Ö... Szia Beka... Én csak, izé... Beszélgetek Harryvel...-túrt bele hajába.

- Aha, szóval te annak hívod...-merengtem-Szerintem a saját érdekedben takarodj el innen, mert ha nem, páros lábbal foglak kibaszni az épületből és még inkább szánalmas leszel.-magyaráztam unottan.

- Mi van Beka?! Félsz, hogy el veszem?-nevetett a képembe-Nem, nem ez a bajod... Az a bajod, hogy tudod, hogy jobb vagyok nálad és el is tudnám venni!-kacsintott.

Nem bírtam elkezdtem tépni a loboncát és lehúztam a földre, ahol ráültem és tiszta erőmből ütöttem. Már éreztem, hogy megy ki belőlem az erőd, de akkor már utána kaptak és leszedtek róla.

- Engedjetek el!-üvöltöttem torkom szakadtából.

- Nem! Maradj!-szólt vissza Harry.

- Megőrültél?! Szükségem van az arcomra! Most hogy menjek fotózásra?!-sipákolta Elenor.

- A lábadon, azt nem bántottam.-kacsintottam rá.

- Rohadj meg, te retkes ribanc! Nem érdemled meg, hogy velük legyél!-mutatott a srácokra-Csak egy senki vagy! Nem értesz semmihez! Az apádat is elküldöd, a suliban is csak egy lúzer vagy és ezt te is tudod, csak nem ismered be!-mondta gúnyosan.

Nekem se kellett több... Persze, hogy egyből neki akartam ugrani, de a fiúk még mindig a kezemet szorongatták, így nem volt semmi esélye arra, hogy meg tudom ütni... 

- Elenor, ideje menned.-jelentette ki Liam.

- Mi van?! Már te is kezded?! Nem csináltam semmit! Ez ugrott nekem!-mutatott rám.

- Megérdemelted!

- Mert megmondtam az igazságot? Hah. Kérlek, nem tehetek róla, hogy fáj!-nevetett gúnyosan.

- Anyádnak fáj, hogy ilyen gyereke van.-szóltam vissza neki.

- Akkor a tiéd mit szóljon?-kontrázott egyből.

- Na jó. Fejezzétek be! Elenor menny el! Beka ülj le!-állt közénk Liam.

Elenor eltakarodott végre, én meg kezdtem megnyugodni, arról azonban megfeledkeztem, hogy Zayn várja Louis-t...Upsz.

Észbe kaptam és Louis felé vettem az irányt, mire értetlenül rám meredt. Szerintem büszke volt rám, hogy megvédtem magam... Jó, a módszer kérdéses, de akkor is... "A cél szentesíti az eszközt." Elmondtam neki, hogy a betegünk bent várja és megkértem, hogy mesélje el Ő, mit csináltunk az előbb, ugyanis nem volt kedvem Zayn megrovó tekintetével szembesülni...

Louis Tomlinson

- Szia.-léptem be a kórterembe.

- Szia...-hajtotta le fejét.

- Jobban vagy már?

- Ja, fogjuk rá... De figyelj, beszélnünk kell!-ült fel.

- Hallgatlak.-mutattam magam elé.

- Ez az Elenoros ügy, úgy kezdődött, hogy...

*Zayn*

- Elenor?!-szóltam egy ismerős lánynak, aki nekem háttal ült a parkban egy padon.

- Jajj... Szia.-mosolyodott el-Hát te?

- Csak sétáltam.-mosolyogtam-És te?

- Én is...-nevetett.

Elkezdtünk beszélgetni azon az átkozott padon és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Most nem csak a helyünkre, hanem a belsőnkre is gondolok... Aztán megcsókolt. 

- És akkor jöttél te...-hajtotta le a fejét.

- Értem... Nem örülök, de mindenki követ el hibákat... Akkor lennék kiakadva, ha te smároltad volna le, de nem és Elenornak teljesen el ment az esze... 

- Hát ja...-húzta a száját.

- Például az előbb is, Beka megverte! Vágod?! De megérdemelte! 

- Mi?!-nevette el magát-Beka? Nincs 20 kiló, hogy verte volna meg?-hitetlenkedett.

- Látnod kellett volna...-veregettem meg a vállát.

- Akkor nem haragszol?-nézett rám félve.

- Nem.-mosolyodtam el és megöleltem.

51. fejezet

Sziasztok!

Ez hihetetlen édes <3

Sajnálom, hogy tegnap nem hoztam újabb epizódot, de annyira nem volt időm, hogy az hihetetlen... Most se sok van, szóval ne haragudjatok, ha átlagon alul teljesítek...:/ És megint jublieumi rész *-*

Jó olvasást xx

Csak a szokásos kórházi dolgok

Harry Styles

Azt hiszem nem kellett volna ilyen sietősen elfordítani a fejem... Elenor tipegett a folyosóra, nagy mosollyal a száján, mintha semmi nem történt volna... Pedig igenis történt! Louis így is olyan idegállapotban van, hogy mindjárt felrobban, nem hiányzik ez a kis csitri is ide... Mégis hogy gondolta?! Megcsalja a pasiját a legjobb barátjával, majd bejön ide, mintha nem is csinált volna semmit?! SZÁ-NA-LOM!

- Nagyon gyorsan takarodjál el innen!-pattantam fel egyből.

- Nyugi van! Nem miattatok jöttem! Louis miatt.-mutatott az iPod-ot hallgató barátomra, aki úgy tűnik észre se vette.

- Szánalmas vagy.-mondtam, és megvetően csóváltam a fejem...

Meghaloook :D:D:D::D

Ajtó nyitódásra lettem figyelmes, és persze egyből oda kaptam fejem. Dr Brown jött ki Zayn-től....

- Doktor úr!-futottam oda hozzá Perrie-vel együtt.-Hogy van?

- Semmi komoly. Agyrázkódása lett és felrepedt a szemöldöke. Most ébredt fel. Be lehet menni hozzá, de egyszerre csak egy ember.- emelte fel mutatóujját.

- Rendben, köszönjük.-mosolygott rá Szöszike.

- Kérem.-bólintott az orvos.

Elment és Perrie-vel egyből megbeszéltük, hogy Ő megy be először hozzá, aztán majd megkérdezi Zaynt, hogy kit akar látni. Gondoltam Louis-val szeretne majd beszélni, de nem lett igazam.

A szőke lány sóhajtva benyitott, majd becsukta maga mögött az ajtót. Nem volt sokat bent... 5 percet max. 

- Beka, Zayn szeretne veled beszélni.-szólította meg a mellettem ülő lányt.

- Mi? Velem?-kerekedett el a szeme.

- Igen.-mosolygott.

Rebeka Flaming

- Szia.-mosolyogtam az ajtóból.

- Szia. Gyere ide, ülj le.-mutatott egy székre.

- Miért nem Lou-t hívtad?

- Mert veled akarok beszélni. Minden oké?

- Nem... 

- Mi történt?-ijedt meg.

- Kaptam egy levelet, amiben az volt, hogy akadjak le Louis-ról, mert különben baj lesz... És egy dobozban volt és volt hozzá egy véres kés is...-kezdtem el könnyezni.

- Jézusom!-kapott a szájához.-Mit fogsz csinálni?

- Harry ma nálunk alszik. Aztán szerintem megoldódik magától.-próbáltam mosolyt erőltetni magamra.

- Menj el a rendőrségre!

- Nem! Nem akarok balhét!-emelte fel hangját-Csak nektek ártanék! Gondolj csak bele..."Harry Styles barátnője már szinte a rendőrségen lakik"-mutogattam macskakörmöket a levegőbe. Ilyenek virítanának a címlapokon...

- Hülye vagy! Nem érdekel senkit, max a menedzsmentet, de azt leszarjuk! Beka, nem fenyegethetnek!

- Jó mindegy, veled mi van? Jobban vagy?-tértem át másik témára.

- Nem... Louis teljesen ki van rám akadva... Elenor meg... Olyan buta, hogy az nem igaz...-húzta a száját.

- Most kivan, de meg fog békélni. Tudja, hogy ilyen barátot nem fog tudni sehonnan se szalajtani.-boxoltam bele vállába.-Az idő mindent helyre hoz. Elenor?! Ki a francot érdekli?-nevettem fel.

- Igazad van.-mosolygott.-Behívod Louist?

- Persze.-mosolyogtam.

Adtam két puszit a betegünknek és már célba is vettem az ajtót. Megragadtam a kilincset és lenyomtam. Oh, bár ne tettem volna!

50. fejezet

Halihó<3

Ma felrakták iTunes-ra az egész albumot... Én még mindig kitartok az elveim mellett, és nem akarom meghallatni a számokat addig, míg nem kapom kézhez a CD-t, bár nagy a kísértés...:/

Na mindegy, nem  koptatom tovább a billentyűket, jó olvasást xx

"Száradok!"

Rebeka Flaming

- BooBear!-ugrott Harry Lou nyakába.

- BabyCake!-ölelte vissza.

- Na jó, látom rám már nincs szükség...-indultam kifelé.

- Ne! Várj!-szóltak utánam egyszerre.

- De én most tényleg elmegyek. Ki kell festenem a körmeim...-mutattam fel a jobb kezem.

- Jó, de utána vissza jössz!-kacsintott rám Hazza.

- Oké.-mosolyodtam el és a szobám felé mentem.

Milyen kedvem volt? SZAR! Kaptam egy fenyegető levelet, és hozzá egy kést, na meg ez a Zayn-Elenor ügy is... Ja, és akkor Anne-ról ne is beszéljünk... Összefogott ellenem a Vénusz meg a Mars... Fuh...

Megérkeztem a szobámba, és a polcomról levettem egy neon rózsaszín és egy vér vörös körömlakkot. Nem tudtam eldönteni melyik legyen, szóval feldobtam egy érmét. Fej jött ki, szóval piros lesz a körmöm.

Már vagy 5 perce a manikűr világával voltam elfoglalva, mikor megcsörrent a telefonom. Természetesen nem tudtam felvenni, tekintve, hogy mind a 20 körmöm a száradási-fázisban volt. Így elkiáltottam magam.

- Haaaaaaaaaary!-ordítottam.

Nagy ajtócsapódást hallottam a távolból, szóval kijöhetett Lou-tól. Nem telt bele 10 másodpercbe és már az ajtómban ácsorgott, a kezében egy paprika-spray-vel.

- Mi történt?-kérdezte ijedten.

- Vedd fel a telefonom! Száradok.-mutattam fel körmeim.

Nagy nevetés közben felkapta telefonom és már szóba is elegyedett... Fogalmam sincs kivel beszélhetett, de tuti ismerik egymást. Kb 2 perc múlva letette és aggodalmas arcot vágott...

- Minden oké? És minek hoztál paprika-spray-t?-kérdeztem mosolyogva.

- Mert ha a "kis barátod" lett volna, akkor megtudtalak volna védeni.-mutogatott macska körmöket kezével.-Amugy nem, nincs minden rendben...-húzta a száját.

- Mi történt?-ijedtem meg.

- Zayn kórházban van...-hajtotta le fejét.

- Mi? Mi történt?-pattantam fel az ágyról.

- 3 részeg fasszopó neki ment, de nem lett semmi komoly baja, kis agyrázkódás meg felrepedt a szemöldöke...

- Be kell mennünk hozzá!

- Megyünk, amint megszáradtál.-nevette el magát.

- Leszarom, csak mennyünk már!

- Oké, 10 perc múlva a nappaliban.-kacsintott és kiment.

Harry Styles

Visszamásztam Lou szobájába, és neki is elregéltem mi történt Malikkel... Nem érdekelte, hogy összevesztek, meg miatta megcsalta a barátnője, még mindig szereti, és képes lenne az életét is adni érte. Ezért tisztelem Louist.

- Menjünk le, amíg Bekát várjuk.-adtam az ötletet.

- Jó.

Lecammogtunk a lépcsőn és leültünk a kanapéra. Nem volt merszem bekapcsolni a tv-t, hátha valami Zayn-Elenor dolog lesz benne, és Louis teljesen kiakad. Csendben ücsörögtünk egymás mellett, míg nagy robogásra nem lettünk figyelmesek a lépcső felől. Beka jött le rajta, valami batári nagy cipőben. Mosolyra húzódott a szám.

- Mi van?-vetette oda foghegyről.

- Mi ez a cipő?-nevettem el magam.

- Big-cipő! Illetve, tuti van más neve, de nekem csak big-cipő.-nevetett.

- Na indulhatunk végre, most, hogy kitárgyaltátok a big-cipő problémát?!-kérdezte sietősen Lou.

- Ja.-vágtam rá.

Kivánszorogtunk a házból, Beka még szólt az anyukájának, hogy majd jövünk, hogy ott alszok és, hogy mi van Zaynnel. Nem reagált különösebben semmit, mert nagyon bele volt bújva a szakácskönyvbe, de nem különösebben érdekelte barátnőmet.

40 perc múlva már a kórterem előtti folyosón ücsörögtünk unottan. Mindenki el volt foglalva a gondolataival... Aztán 5 percre rá tipegést hallottam, amire egyből oda fordítottam a fejem...

49. fejezet

Hello!

Ne haragudjatok, hogy tegnap sem írtam, de rengeteget kellett tanulnom, meg anyunak is segítettem a házimunkában, szóval nem unatkoztam :D Egyébként a Kiss me-t is kiszivárogtatták... Szerintem nagyon gerinctelen dolog, hogy egy csomó időt dolgoztak az albummal, és akkor valaki meg elbassza az egészet... Na mindegy, csak felhúzom magam...

Bocsi a rövid részért is, de szerintem elég érdekesre sikerült :3

Jó olvasást xx

Erre nincsenek szavak...

-Zayn Malik-

- Te abból a bandából vagy nem? Hogy is hívják?!-vakargatta az állát az egyik-Ja, megvan! Gay Direction!-röhögött.

- Igen, ez valóban nagyon humoros volt.-kacsintottam rá-De ha nem haragszotok, mennék, a barátnőm vár.-füllentettem.-Ugyanis nekem van, és nem iszom le magam minden este a sárgaföldig elkeseredettségemben.-kacsintottam.

- Oh, elnézést, nem tudtuk, hogy ilyen elfoglalt vagy.-röhögött és összepacsizott egy másikkal.

- De tudod mit?! A barátnőd még rá ér!-és neki lökött a falnak.

- Álljatok le! Hárman egy ellen?! Ér ez így?-tettem magam elé a kezem.

- Nem, de ezt mi leszarjuk.-röhögött...

***

- Hol vagyok?-nyökörögtem össze-vissza.

- A kórházban...-hajtotta le fejét Perrie.

- Mi? Miért?-ültem fel az ágyon, de a fejem iszonyatosan fájt.

- Egy csapat részeg tuskó neked ment, aztán engem már csak a rendőrök hívtak, nem tudom mi történt pontosan...

- Azok a gyökerek! Fu, bassza meg, de elkapom egyszer őket!-mérgelődtem.

- Dehogy kapod! Örülj neki, hogy megúsztad egy kis agyrázkódással meg szemöldök repedéssel!-pattant fel Perrie.

- Jó, nyugi... Neked mi bajod?

- Mi a bajom? Az a bajom, hogy a pasimat most verték össze, és nemhogy megköszönné, hogy itt vagyok, inkább a bosszút forralja! Ez a bajom!-üvöltött.

- Ne haragudj, köszönöm... De tudod milyen dühítő, hogy ilyen barmok élnek?!

- Tudom... Illetve nem én, inkább Beka...-húzta a száját.

- Mi van?-néztem elég bután.

- Majd Ő elmeséli, szeretnéd, ha behívnám?

- Igen, de kik vannak még itt?-kerekedett el a szemem.

- Mindenki... A fiúk, Beka, Elena, Elenor... Mindenki.-mosolygott.

- Ö... Oké, hívd be kérlek Bekát.

- Jó, szia.-adott egy puszit a számra.

Amint kilépett az ajtón egyből átjárt a méreg. Mintha kivitte volna magával az összes jókedvemet... A három gyökér-analfabéta, Elenr, Louis, és hogy Perrienek ezekről fogalma sincs... Istenem, most segíts!-miközben gondolkodtam kinyílt az ajtó és B lépett be rajta.

-Rebeka Flaming-

"Kedves Rebeka

A kis ajándékom az első figyelmeztetés. Marha gyorsan akadjál le Louisról, mert ha nem akkor én akasztalak le róla, de az neked nagyon fájni fog!

Üdv: A kis barátnőd xx"

A levelet is alig bírtam elolvasni, de amikor megláttam a véres (szerintem művér, nagyon remélem) kést, azt hittem szörnyet halok... Ki csinálja ezt? Miért velem? Nekem nem kell Lou, csak Ő a legjobb barátom... Nem hiszem el... Mit csináljak? Mondjam el? Vagy inkább ne?

Hirtelen kinyílt az ajtó én meg összerezzentem ijedtemben... Esélyem se volt elrejteni az "ajándékot" így a doboz az ágyam közepén hevert a késsel meg a levéllel egyetembe, amikor Harry benyitott...

- Szia.-adott puszit számra-Mizu? Az mi?-mutatott a dobozra.

- Harry, azt inkább ha...-fejeztem volna be, de odaért mielőtt kimondhattam volna.

- Bek az mi a faszom?! Ugye ez csak valami vicc?!-nevetett erőltetetten.

- Nem tudom... Most kaptam, és nagyon félek...-kezdtem el könnyezni.

- Nyugi, minden rendben lesz.-ölelt meg és elkezdte simogatni a hátam.-Itt aludjak ma?

- Légyszi.-hüppögtem tovább.

48. fejezet

Sziasztok!

Sajnálom, hogy tegnap nem írtam, de barátaimmal voltam és utána már nem volt ihletem se, meg energiám se :/ Vigasztalásképpen mondom, hogy megjelent a Little Things klippje, éééés *dobpergés* 2 számot is kiszivárogtattak a They don't know about us-t és a Rock me-t. Én egyébként nem hallgattam meg ezeket, mert rossz érzésem lenne, ha megtenném :/
Tegnap a srácok felléptek a Svéd X-Factorban az LWWY-al és asszem ennyi infóm van mára :D
Jó szórakozást xx

Little presents

- Zayn Malik -

- Most mi a faszt csináljuk?!-ordibáltam Elnek.

- Nem tudom... Mi tuti szakítottunk...-húzta a száját.

- És szerintem sokáig nem fogja titkolni Perrie előtt sem...

- Van egy ötletem!-emelte fel mutatóujját-Szerintem beszéld rá, hogy ne szóljon neki, és hogy béküljön ki velem.-vigyorgott, nem a legokosabb, az biztos...

- Te nem vagy normális! Szerencse, hogy a modelleknek csak szépnek kell lenniük.

- Kapd be!-és elviharzott.

Fantasztikus... Foglaljuk csak össze; volt egy barátnőm, akit Bekának hívtak, de Őt kidobtam Perrie miatt, bár ez nem para, mert neki ott van Hazza. Aztán, most van Perrie, akit megcsaltam a legjobb barátom csajával... Ez az Malik!

- Hé, bocsi. Te Zayn Malik vagy?-bökte meg valaki a vállam.

- Öhm... Igen.-fordultam hozzá.

- Csinálhatunk egy képet? De ha zavarok...

- Nem, nem zavarsz.-vágtam közbe.-Csináljuk.-mosolyodtam el.

Előkapta Iphone-ját és a "videóhívásos-kamerával" csináltunk 2 képet. Megköszönte és már indulni is akart, de elkaptam a karját.

- Ne, ne menj! Ha szeretnéd, elmehetnénk kávézni vagy valami...-motyogtam.

- Ö... Most nem jó.-húzta a száját-Találkozok a barátnőmmel, de itt a számom, hívj majd.-mosolygott.

Felírta egy cetlire a telefonszámát és elment. Szép, kedves és értelmes lány volt. Illetve nem tudom, hogy értelmes-e, de ahogy beszélgettünk egyből lejött, hogy több esze van, mint Elenornak...

Még körbe mentem egyszer a parkon, mivel semmi kedvem nem volt haza menni... De eltelt az idő és már 11 óra volt, és kezdtem álmos lenni. Elindultam haza, de nem jutottam sokáig. Egy bárból 3 részeg csávó jött ki...

- Mi van buzikám?-lökött meg az egyik...

- Harry Styles -

Miután B elment anya főzött nekünk ebédet és elmentek valahova Gemmával... Egyedül maradtam. Bekát nem hívhatom fel, mivel Lout vigasztalja... De, felhívhatom! A legjobb barátom és a barátnőm, igenis van hozzájuk közöm, anyuék meg úgyis elmentek.

Telefonomért kaptam és már meg is kerestem Beka számát.

*Kicsörög, kicsörög, kicsörög*

- Szia! Mizu?-szólt bele egy édes hang.

- Szia cica. Azt akarom kérdezni, hogy átmehetek-e? Louisnak úgy sincs jó kedve, nem?

- Hát elég szarul van... De anyudék?

- Elmentek valahova...

- Oké, gyere csak.

- Fél óra.-és kinyomtam.

- Rebeka Flaming -

- Harry átjön.-mentem vissza Lou szobájába mosolyogva.

- Akkor nem zavarok. Szerinted hova menjek? Anyuhoz vagy Subway-be?-kérdezte.

- SEHOVA! Hozzád jön, te gyökér!-nevettem el magam.

- Tényleg?-kerekedett el a szemem.-De te vagy a barátnője...

- És? A barátait nem hanyagolja el miattam.-nevettem.

- Jó, de szerintem öltözzünk át, mégse várhatjuk ilyen...Hogy is mondjam?! Otthonkákba?-mutatott végig magunkon.

- Hülye.-nevetettem és kimentem.

Mikor átértem a szobámba, még mindig mosolyogtam Louis-n. Annyira szeretem.

Felvettem egy fekete, keresztes inget, fehér alapon fekete mintás cicanacival, kersztes gyűrűvel, egy nyaklánccal és fekete big-cipővel (amit csak kint hordok). Aztán valaki kopogott.

- Beka, valaki ezt küldte.-adott át anya egy dobozt.

- Köszi.-mosolyogtam és kiment.

Kinyitottam a dobozt, de lehet nem kellett volna...

47. fejezet

Hello <3

Na az a helyzet, hogy megint más a blog arculata, de gondolom erre rájöttetek :D És kitaláltam, hogy minden hónap 1.-én (megpróbálom) átalakítom a blog küllemét. Remélem tetszik az ötlet és a stílusok is tetszeni fognak.

Aztán, holnap magyar idő szerint 18:00-kor mutatják ba Little thing klippjét a srácok VEVO csatornáján :) 

Ééés, ma fellépnek az olasz X-Factorban is :D

Jó szórakozást xx

Szia anya

- Rebeka Flaming -

Az ajtó kinyílt én meg próbáltam levergődni Harryről, de nem sikerült elég gyorsan... Lemásztam és megfordultam. Két ijedt és meglepődött szempárral találtam szembe magam... Két nő... Az egyik idősebb volt, a másik kb velünk egyidős... Könyörgöm Istenem, ugye ezek nem a szeretői?!

- Szia Harry...-szólalt meg végül az idősebb.

- Sziasztok... Hát ti?-túrt bele hajába Hazza.

- Látogatóba jöttünk, de úgy tűnik zavarunk.-fordultak meg és indultak ki.

- Ne, ne! Várjatok!-fogta meg az öreg kezét.-Be szeretném mutatni nektek a barátnőmet, Rebeka Flaminget.-mutatott rám.

Hirtelen megállt bennem az ütő. Én, a barátnője?! Nem is beszéltük meg! Jó, persze akarom, hogy együtt legyünk, de nem is kérdezett meg... Meg egyáltalán, kik ezek az emberek?

- Öö... Hello, Beka vagyok.-sétáltam oda hozzájuk és kezemet nyújtottam.

- Szia Bekaaaaa!-ugrott a nyakamba a fiatalabb.-Én Gemma vagyok, Harry nővére!-ölelgetett, nekem meg hatalmas kő esett le a szívemről.

- Én pedig Anne vagyok, az anyjuk.-mutatott a két "gyerekre".

- Örvendek. Sajnálom, hogy ilyen lett az első benyomásom...-hajtottam le fejem.

- Nem baj, legalább mindig emlékezni fogunk rá.-mosolyodott el Anne.

Felrohantam Hazza szobájába és felvettem a tegnapi göncöm, hogy azért mégse egy bugyiba meg toppba üljek az újdonsült barátom családtagjaival... Felkaptam a cuccaim és lementem a nappaliba. Körülbelül 20 percet társalogtunk, de a telefonom hangos zenélésbe kezdett. Elnézést kértem és kimentem a konyhába telefonálni. Anya volt az.

- Beka! Haza kell jönnöd!-szólt idegesen.

- Mi? Mi történt?-ijedtem meg.

- Louis...

- Megyek.-és kinyomtam.

Milyen furcsa az ember. Néha elég egy szó, egy név, egy dal vagy akármi, és máris megy. És nem azért mert muszáj, hanem mert ez fontos neki. Lou az, aki bármiben segít nekem, tanácsot ad, vigasztal és most rajtam a sor.

Befutottam a házba, mire mindenki rám nézett.

- Sajnálom, de haza kell mennem. Fontos.-kaptam fel a táskám.

- Mi történt?-ijedt meg Harry.

- Nem tudom, Louisval van valami...-vettem már a cipőm is.

- Megyek én is!-állt mellém.

- Nem, itt van anyukád meg a nővéred. Itt kell lenned. Majd hívlak.-adtam egy puszit a szájára és már el is indultam.

Kiléptem a hűvös, januári utcára és arcomat egyből megcsapta a szél. Nem foglalkoztam vele. Csak mentem és mentem. Közben Harryn gondolkodtam. A barátnője vagyok, ismerem az anyját és a nővérét is, bár szerintem nem a legjobbkor találkoztunk... Aztán eszembe jutott Lou... Mi lehet vele?

Hiper-szuper-mega gyorsasággal értem haza, megdöntöttem a rekordom, 10 perc alatt gyalogoltam le a távot. Szerintem rettenetesen ügyes vagyok. Gyorsan bemásztam a házba ledobtam a fölösleges cuccaim és már mentem is anyához.

- Mi történt?-kérdeztem köszönés helyett.

- Elenorral valami, nem mondta nekem el. De faggasd ki és segíts rajta!

- Megpróbálom.

Felszaladtam a lépcsőn és becsőrtettem a szobámba. Felkaptam magamra egy  piros fölsőt, fekete cicanacival és fekete benti-csizmával és rohantam is Lou szobájába. Úgy kicsaptam magam előtt a szobaajtót, hogy szegény srác ijedtében leesett a székről, amin természetesen mindketten szakadtunk a nevetéstől.

- Látom elemedben vagy. Mi történt Harryvel?-mosolygott.

- Majd.-legyintettem.-Veled mi van?

- Semmi...-fordult el.

- Louis bazdmeg! A legjobb barátom vagy! Miért nem tudod elmondani?!-pattantam fel, tényleg elemembe vagyok...

- Rebeka bazdmeg! A legjobb barátnőm vagy! Elmondom!-nevette el magát.

- Na!

- Tegnap este teljesen nyugodtan flangáltam a parkban és észrevettem a padon egy szerelmespárt. Gondoltam elsétálok mellettük, aztán hirtelen Zayn pattant fel Elenor mellől. Ott smároltak a padon! A parkban basszameg!-kezdett el könnyezni.

- Louis...-öleltem meg.

Sokáig állhattunk ott, mert fájt már a lábam, de hála Isten Lou eltolt magától és komolyan a szemembe nézett.

- Ugye te sem hagysz cserben?-nézett rám hatalmas, könnyes, kék szemeivel.

- Soha.-mosolyodtam el és újra megöleltem, de megint eltolt.

- Mi volt Harryvel?-mosolyodott el.

- Üljünk le.-mutattam az ágyra.

Mindent elmeséltem neki. Persze egyből röhögni kezdett a szerencsétlenségünkön, amit én azzal díjaztam, hogy a párnát a képébe nyomtam. Pár másodperc leforgása alatt párna csatába kezdtünk, amit természetesen én nyertem. Mikor már az "Én győztem, te vesztettél"-t énekeltem és táncoltam rá ez a barom hirtelen az ágyra lökött és csikizni kezdett... Szokás szerint végig visítottam a mutatványt, de hát nem tehetek róla... Rohadt csikis vagyok...

- Harry Styles -

- Szép lány.-mosolygott anya.-És érdekes...-állt fel a kanapéról.

- Jó, tudom. Nem épp a legjobb első benyomás, de majd megismered és minden oké lesz.

- Tudod, hogy nem szeretem az ilyen lányokat... Kicsit kihívóbb a kelleténél...

- Nem, konzervatív. Nagyon is. Hiszen láttad a ruháját. Arról meg nem tehet, hogy nem hozott pizsit...

- Lefeküdtetek már?-állt meg velem szembe.

- Mi van?-nevettem fel kínosan.

- LE-FE-KÜD-TE-TEK-MÁR?-ismételtem meg újra, szépen, lassan.

- Nem!

46. fejezet

Sziasztok!

Boldog halloweent mindenkinek! Remélem sok cukrot sikerül összegyűjtenetek a kreatív jelmezetekben, vagy töklámásokat faragni és horror filmet nézni. Mindegy mi a program, a hangulat a lényeg ;)

Ez pl TÖK jó ötlet ;)

X-Factor 2010

Jó is lenne egy ilyen horror :D

Hahaha :D

Liam, mint Batman

Zayn, mint valami... Leginkább vámpír

Kínos pillanatok...

- Louis Tomlinson -

- Hé haver... Ez... Ez... Nem az aminek látszik...-tette maga elé a kezét.

- Mi van? Smároltál a barátnőmmel! A BARÁTNŐMMEL!-üvöltöttem át a parkot.

- Louis... Kérlek...-nyúlt felém Elenor, de ellöktem a kezét.

- Hagyj!-és ezzel a lendülettel elmentem onnan.

Mikor látótávolságon kívülre értem futni kezdtem. Nem tudom mennyi ideig futottam, hova és miért, de muszáj volt... Aztán már csak azt vettem észre, hogy London külvárosában találom magam, a kertvárosban. Nem ismerek itt senkit, a környéket meg pláne nem, tehát GPS... Áldom Steve Jobs-t az Iphone feltalálásáért. Beírtam célnak a házunk és elindultam... 1 óra kóválygás árán, de haza értem. Senki nem volt még otthon. Felbattyogtam a szobámba, lezuhanyoztam. Miután kijöttem a fürdőből csak leültem az ágyam közepére és néztem ki a fejemből... Rengeteg emlék jött elő...

2011 február 2.

Harry szülinapja. Mindenki itt van. A srácok, Anne, Gemma, Lux... Egyszóval MINDENKI. Megebédeltünk és a család elment. A sárcok, Gemma, Elenor, Danielle és én maradtunk. Mindenki szépen felöltözött, elkészült és már indultunk is a Blue Nights nevű clubba. Hatalmas party, tele ismerősökkel, sztárokkal és paparazzokkal... Utóbbin kicsit kiakadtam, de hát ez van.

Már senki se volt józan csak én és El tartottuk magunkat, de már nagyon fájt barátnőm lába...

- Lou, nem megyünk el hozzátok?-kiabált fülembe.

- De, hívok taxit, addig menj el a kabátunkért.-mosolyogtam rá.

Így is tettünk, 5 perc se kellet és már a szórakozóhely előtt álltunk, kabátban, kéz a kézben. Megérkezett a taxi és 10 perc alatt haza furikázott minket. 

Beértünk és El már rám is vetette magát.

- Akarom.- suttogta bele csókunkba.

- Most?

- Igen.

Felugrott csípőmre és lábát összekulcsolva felvittem a szobámba. Lefektettem az ágyra és a nyakától lefelé haladva puszilgattam... Aztán jött, aminek jönnie kellett.

- Ez volt az első.-mosolygott és rádöntötte fejét mellkasomra.

- Fájt?

- Nem, de te voltál az első és az utolsó is.

- Mert?-mosolyodtam el.

- Mert csak veled akarom.

Így visszagondolva elég furcsa. Mintha csak egy filmjelenet lett volna...

Gondolataimat apa zavarta meg.

- Szia. Megjöttünk és azt akartam kérdezni, hogy Beka merre van?-lépett be apa az ajtón.

- Szia, elment Harryvel vacsorázni, de szerintem ott is alszik, vagy nem tudom...-mondtam automatikusan, de gondolatban teljesen máshol jártam...

- Na jó, mi történt?-ült le mellém.

- Elenor... Meg Zayn... A barátnőm és a testvérem...-hajtottam le fejem.

Csak hümmögött és 5 percig néma csöndben ültünk egymás mellett a szobában.

- Tudod fiam, erre nincs megoldás. Csak az idő tud segíteni. Elenorral ne foglalkozz, de a barátság mindennél fontosabb, és nem hagyhatod, hogy elveszíts egy olyan barátot, mint Malik.

- Tudom... De nagyon fáj. Pont Ők, akiket annyira szeretek...-hajtottam le fejem.

Csak megsimogatta hátam és kiment a helyiségből és gondolataimmal magamra hagyott... Benyomtam egy depresszív lejátszási listát a telefonomon és rákapcsoltam a kihangosítóra. Az egész szoba a Wonderwall-tól zengett.

- Anne Cox -

A múlt nap Gemma elutazott Harryhez és megbeszéltük, hogy ma utána megyek. Minden rendben volt, a kocsi nem robbant le az autópályán, oda találtam a házhoz, de Harry sehol se volt. Gem elmagyarázta, hogy a volt barátnőjével próbálják helyrehozni a dolgokat.

Mivel nem tudtam találkozni a fiammal, elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Niallt és elmegyünk vásárolni. Tipikus női logika alapján, először vásárolni mentünk, tekintve, hogy egyikünk se bírt már magával. 3 óra shopingolás után beültünk a kocsiba és a Horan-rezidencia felé vettük az irányt. Mint mindig, az udvar letisztult, de gyönyörű volt. A ház ugyanolyan, mint eddig és kellemes a környezet.

- Szerinted itthon van?-fordultam lányomhoz.

- Aha, nincs ma banda-program.-mosolygott és megnyomta a csengőt.

Nem telt bele fél percbe és nyílt is az ajtó. Egy szőke, kék szemű herceg nyitott ajtót, a kezében egy bögre por-levessel.

- Mi van? Egész nap a csengő mellett ülsz?-nevettem, célozva a gyors ajtó nyitásra.

- Nem csak itt voltam, de ti hogy kerültök ide?-csillant fel szeme.

- Köszi, te is hiányoztál.-gúnyolódott Gemma.

- Gyertek be.-invitált be minket.

Leültünk a konyhába és beszélgetni kezdtünk. Kb fél éve nem láttam és már nagyon hiányzott. Még mindig elvont, pörgős és aranyos. De az étkezési szokásai néha az őrületbe kergetnek...

- Niall, könyörgöm! Ne edd már ezt a szart!-mutattam a porleves felé.

- De olyan finom...-vette kezébe.

- Na mibe, hogy finomabbat főzök neked?!

- Ez most célzás, hogy neki akarsz állni főzni?

- Igen! Mit szeretnétek?-fordultam mindkettőjükhöz.

- Rízs hussal.-felelte Niall.

- És leves? Mert ugyan ezt meg nem eszed!-mondtam és a levesért nyúltam, amit hirtelen ki is öntöttem.

- Mi? Mit csinálsz?-hüledezett.

- Kiöntöttem. Na milyen levest kérsz?

- Fokhagymakrémlevest sajttal.-mosolygott.

- Niall Horan -

- Jó, hagyjatok főzni. Szólok ha kész!-mosolygott Anne.

- Oké, addig felmegyünk.-szóltam és karon fogtam Gemmát.

A lépcső fele vettük az irányt. Felértünk a szobámba és Gemma megtorpant az ajtóban.

- Mi van?-mosolyogtam.

- Atomrobbanás volt itt?-vágott ijedt fejet.

- Ha-ha. Nagyon vicces. Gyere.-paskoltam meg magam mellett az ágyat.

Leült és beszélgettünk, amíg Anne kiabálni nem kezdett, hogy kész a vacsi. Lefutottunk a lépcsőn és az étkezőbe mentünk. Mindenki jóízűen evett, ivott és beszélgetett. 

- Niall, ha nem lenne gond... Itt szeretnénk aludni.-szólt félénken Anne.

- Nem, semmi baj. Maradjatok csak.-mosolyogtam.

Megbeszéltük ki hol alszik és nyugovóra tértünk. Reggel 9-kor Harry anyja a serpenyőket összecsapkodva jelezte, hogy ideje felkelni. Kimásztam az ágyból és komótosan lebattyogtam a konyhába. 

- Mi történt?-dörzsöltem szemem.

- Semmi, csak csináltam neked reggelit, mert mi most megyünk.-mosolygott Gemma.

- Ja, jó. Köszönöm.-mosolyogtam.

- Mi is, de mennünk kell. Szia.- adtam nekik 2-2 puszit és már el is mentek.

- Gemma Styles -

- Anya, siess már! Fél 10 van! Oda akarok érni mielőtt felkel!-sipákoltam a kocsiban.

- Nyugodj le! Dugó van. Nem tehetek róla...

10 percig még álltunk egyhelyben, majd amikor már tényleg azt hittem, hogy  itt fogok meghalni... Egy "hála Istennek" sója és 20 perc kocsikázás után kipattantam a kocsiból és a ház felé vettem az irányt. Kicsaptam magam előtt az ajtót és elég érdekes látvány fogadott... Harry és egy lány egymást falták a padlón... Észbe kaptam és fordultam vissza, hogy anya meg ne lássa, de elkéstem. Anyu tátott szájjal figyelte az eseményeket...