54. fejezet

Sziasztok!

Ugye tegnap kiderült, hogy ki nyerte a Golden Ticketet. Na de ma láttam egy olyan posztot, hogy (ha jól értelmeztem) vannak feladatok és ha nyerünk, akkor a vidónk, amit készítettünk a GT-s koncerten, egy kivetítőn lesz megtekinthető. Minden esetre, ha valaki érdekel ide kattintva, illetve Facebook-on a HUNGARIAN DIRECTIONERS csoportba belépve több infót kaptok. :)

"Minden rosszban van valami jó"

Rebeka Flaming

- Megérkeztünk!- kiabáltam az előszobából.

- Oké, gyertek enni!- jött anya hangja az étkezőből.

Kibújtunk a kabátunkból és cipőinkből, majd  a konyhát vettük célba. A levegőbe szörnyen büdös, égett szag terjengett, de természetesen nem akartam szólni anyunak, még meg bántanám... A kaja látványa meg már csak rosszabb volt... Állítólag csirkemell, én szénnek néztem. Harry ijedten nézett rám, én meg szúrós pillantást vetettem rá, azt sgallva, hogy "márpedig ezt most megeszed egy szó nélkül!". A célomat el is értem, aminek barátom nem kifejezetten örült, de mindegy.

Vacsi közben persze szó esett arról, hogy nekünk holnap suli és hogy már így is eleget igazolt nekem anya... Hát igen, a költözés és lelkiállapotok miatt 1 hétig nem kellett iskolát látogatnom, de úgy tűnik a jó világ eddig tartott...

"Kaja" után felmentünk a szobámba. Én ledőltem az ágyra, Harry meg a gépem mellé... Persze, itt vagyunk KETTEN, azt csinálhatnánk, amit akarunk, erre Ő leül gépezni... Na mindegy. 

- Figyi, én lefoglalom a fürdőt, oké?- keltem fel egy jó 5 perc "Harry nem vagy férfi" gondolat menet után.

- Oké, menny csak.- mondta fel se nézve a monitortól.

Elmásztam a fürdőig és mivel elegem volt már mindenből egy forró fürdő mellett döntöttem a zuhanyzás helyett. Már vagy fél órája a kádban ültem, mikor Harry dörömbölni kezdett az ajtón.

- Mi bajod van?- nevettem el magam.

- Engedj be!- ordította.

- Nyitva van...- mosolyogtam.

- Ja- nyitott be- tényleg.- bámulta meglepetten a kilincset.

- Na jó, mi ilyen sürgős?

- Csak unatkoztam.- vonta meg a vállát.

- Bejössz?- kérdeztem utalva a vízre.

- Ja.- csillant fel a szeme.

Hát így történt, hogy együtt fürödtünk. Izzott köztünk a levegő, már alig bírtam magam türtőztetni, de kitartottam. Bő háromnegyed óra múlva kikászálódtunk a vízből és felvettük a "pizsinket" (az enyém egy fehér, Mickey egeres fölsőből, fekete rövid naciból és szürke papucs-csizmából állt).

- Holnap suli...-nyavalyogtam.

- Akarod, hogy eltereljem a gondolataid?- mosolygott szemtelenül.

- Akarom.- kacsintottam rá.

Megcsókolt és lassan ledöntött az ágyra. A lábammal rákulcsoltam a csípőjére, Ő meg a kezét húzogatta a combomon. Aztán lekerültek a fölsők, a nadrágok és más ruhadarabok. (Többit a képzeletetekre bízom-szerk.)

Perrie Edwards

Egy pillanatra megállt bennem az ütő, hirtelen azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány... Csak meredten bámultam magam elé és vártam, hogy valaki felkeltsen, mert ugye ez egy rémálom! Biztos csak álmodom, ez hülyeség, ilyen nem történhet!

- Perrie, jól vagy?- fürkészett Zayn.

- Nem.- motyogtam.

- Figyelj, megmagyarázom...- kezdett bele.

- Nem!- emeltem fel a hangom- Ne magyarázz meg nekem semmit! Csak annyit mondj el, hogy ki volt?!- kezdtem már üvölteni.

- Elenor...- hajtotta le fejét Zayn és csak suttogott.

- Hah. Gondolhattam volna! Az a kis cafka már mindenkin végig ment ebbe a kibaszott bandába! Rosszabbak vagytok, mint egy bordély!

- Hé. Oké, mérges vagy, de a többieket ne szidd!- mondta határozottabban hangosabban Zayn.

- Azt mondok, amit akarok! És nekem te nem parancsolsz!- böktem meg a mellkasát és kiviharoztam a szobából.

Usain Boltot megszégyenítően futottam el a kórháztól. Nem érdekelt semmi! Se Zayn, se Elenor, se a fiúk, SENKI! Akiben eddig a legjobban megbíztam most cserben hagyott, ebből is látszik, hogy az egyetlen személy, akiben lehet bízni az saját magunk vagyunk... Tudtam, hogy akkor, abban a percben minden megváltozott, és jól gondoltam. Egy padon ültem és bőgtem, mire valaki leült mellém és megszólalt:

- Tudom milyen érzés...