52. fejezet

Hey<3

Még mindig ne haragudjatok rám, hogy nem hozok részt mindennap, de annyira besűrűsödtek a napjaim... De azért igyekszem :)

Képzeljétek, ma megrendeltem a Take Me Home-ot Bookline-ról és elvileg hétfőn érkezik meg a Szent Johanna gimi 6. és 7. kötetével egyetemben :D Annyira várom mááár!:DDDD

Na, de befejeztem a fölösleges írást:D

Jó szórakozást xx

Bunyó

Rebeka Flaming

Nem szóltam semmit, csak bámultam az előttem lévő Elenorra, aki próbál rámászni a barátomra. Vágod?! Az ÉN barátomra! 

- Elenor, te még is mit művelsz?-kocogtattam meg a vállát.

- Ö... Szia Beka... Én csak, izé... Beszélgetek Harryvel...-túrt bele hajába.

- Aha, szóval te annak hívod...-merengtem-Szerintem a saját érdekedben takarodj el innen, mert ha nem, páros lábbal foglak kibaszni az épületből és még inkább szánalmas leszel.-magyaráztam unottan.

- Mi van Beka?! Félsz, hogy el veszem?-nevetett a képembe-Nem, nem ez a bajod... Az a bajod, hogy tudod, hogy jobb vagyok nálad és el is tudnám venni!-kacsintott.

Nem bírtam elkezdtem tépni a loboncát és lehúztam a földre, ahol ráültem és tiszta erőmből ütöttem. Már éreztem, hogy megy ki belőlem az erőd, de akkor már utána kaptak és leszedtek róla.

- Engedjetek el!-üvöltöttem torkom szakadtából.

- Nem! Maradj!-szólt vissza Harry.

- Megőrültél?! Szükségem van az arcomra! Most hogy menjek fotózásra?!-sipákolta Elenor.

- A lábadon, azt nem bántottam.-kacsintottam rá.

- Rohadj meg, te retkes ribanc! Nem érdemled meg, hogy velük legyél!-mutatott a srácokra-Csak egy senki vagy! Nem értesz semmihez! Az apádat is elküldöd, a suliban is csak egy lúzer vagy és ezt te is tudod, csak nem ismered be!-mondta gúnyosan.

Nekem se kellett több... Persze, hogy egyből neki akartam ugrani, de a fiúk még mindig a kezemet szorongatták, így nem volt semmi esélye arra, hogy meg tudom ütni... 

- Elenor, ideje menned.-jelentette ki Liam.

- Mi van?! Már te is kezded?! Nem csináltam semmit! Ez ugrott nekem!-mutatott rám.

- Megérdemelted!

- Mert megmondtam az igazságot? Hah. Kérlek, nem tehetek róla, hogy fáj!-nevetett gúnyosan.

- Anyádnak fáj, hogy ilyen gyereke van.-szóltam vissza neki.

- Akkor a tiéd mit szóljon?-kontrázott egyből.

- Na jó. Fejezzétek be! Elenor menny el! Beka ülj le!-állt közénk Liam.

Elenor eltakarodott végre, én meg kezdtem megnyugodni, arról azonban megfeledkeztem, hogy Zayn várja Louis-t...Upsz.

Észbe kaptam és Louis felé vettem az irányt, mire értetlenül rám meredt. Szerintem büszke volt rám, hogy megvédtem magam... Jó, a módszer kérdéses, de akkor is... "A cél szentesíti az eszközt." Elmondtam neki, hogy a betegünk bent várja és megkértem, hogy mesélje el Ő, mit csináltunk az előbb, ugyanis nem volt kedvem Zayn megrovó tekintetével szembesülni...

Louis Tomlinson

- Szia.-léptem be a kórterembe.

- Szia...-hajtotta le fejét.

- Jobban vagy már?

- Ja, fogjuk rá... De figyelj, beszélnünk kell!-ült fel.

- Hallgatlak.-mutattam magam elé.

- Ez az Elenoros ügy, úgy kezdődött, hogy...

*Zayn*

- Elenor?!-szóltam egy ismerős lánynak, aki nekem háttal ült a parkban egy padon.

- Jajj... Szia.-mosolyodott el-Hát te?

- Csak sétáltam.-mosolyogtam-És te?

- Én is...-nevetett.

Elkezdtünk beszélgetni azon az átkozott padon és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Most nem csak a helyünkre, hanem a belsőnkre is gondolok... Aztán megcsókolt. 

- És akkor jöttél te...-hajtotta le a fejét.

- Értem... Nem örülök, de mindenki követ el hibákat... Akkor lennék kiakadva, ha te smároltad volna le, de nem és Elenornak teljesen el ment az esze... 

- Hát ja...-húzta a száját.

- Például az előbb is, Beka megverte! Vágod?! De megérdemelte! 

- Mi?!-nevette el magát-Beka? Nincs 20 kiló, hogy verte volna meg?-hitetlenkedett.

- Látnod kellett volna...-veregettem meg a vállát.

- Akkor nem haragszol?-nézett rám félve.

- Nem.-mosolyodtam el és megöleltem.