4. fejezet

A vigasz

Beléptem mami kórtermébe , és ledöbbentem . 3 ember volt rajta kívül a szobába , akik sokkal jobb állapotba voltak , mint a mamám . Ő volt az , aki mindig vigyázott rám , felvidított és segített , és most felcserélődtek a szerepek . Most én vigyázok rá , én vidítom fel őt és én segítek rajta , de nem bánom .. Minden úgy van , ahogy lennie kell . 

- Szia drágám ! - szól még mindig kedves , de már fáradt hangon . 

- Szia mami , jól vagy ? Ne hozzak valamit ? 

- Nagyon jól vagyok , és nem kell semmi , csak maradj itt velem .

- Itt maradok ne aggódj , de mi történt veled ? 

- Hát .. Egyik pillanatba még ez újságért megyek ki , a másikba már itt fekszek , és rá vagyok kötve ezekre a gépekre .. Nem is tudják megmondani , miért van ez , de én tudom .. - mondta majd suttogva folytatta . - A korom miatt történt ez , csak nem merik megmondani . 

- Jajj mama .. Nagyon féltelek .. Mi lesz , ha ? - és belém fojtotta a szót . 

- Ennek így kell lennie szívem , ha meghalok , meghalok .. Ez ellen senki nem tud tenni . - teljes nyugodtsággal közölte a tényeket velem . Majd lecsukta a szemét és többet nem nyitotta ki . 

A gépek sípoltak , és egy nővér rohant be , aki orvos után kiabált , majd kiküldött . Rettenetesen megijedtem , féltem , rettegtem . Futottam ki az épületből , egyenesen a titkos kis zugomba , amiről senki nem tudott , csak én .. Azaz én így gondolom . Elkezdtem sírni , patakokba folytak a könnyeim , mikor valaki megfogta a vállam , amitől megijedtem . Hátrafordultam és megnéztem ki az , ismerem - e egyáltalán , és ismertem . Ő volt az . 

- Mi történt Beka ? - kérdezte ijedten . 

- Emlékszel mit mondtam ? A mamámhoz mentem a kórházba . És meghalt . Nagyon fáj , nem tudod elképzelni mennyire .. 

- Figyelj rám , nézz a szemembe . Soha nem leszel egyedül . SOHA ! És ezt jegyezd meg . Én mindig segíteni fogok neked , igaz még nem ismerjük egymást , de nem hagylak egyedül . 

Úgy mondta ezt , mintha olyan régóta jóba lennénk , pedig nem . Csak most ismertem meg , de olyan mintha már ezer éve ismerném . Vannak ilyen emberek , és ez furcsa nagyon . 

- Köszönöm Zayn . De honnan tudtad , hogy itt leszek ? Honnan tudsz egyáltalán erről a helyről ? 

- Amikor Harry szomorú ide szokott jönni , és ha el akarok zárkózni a külvilágtól és is ide jövök , mint például most . 

- Ohh .. Azt hittem , hogy csak én tudok erről a helyről . - mondtam kicsit szomorúan . 

Aztán beszélgettünk , rengeteget beszéltünk , be se állt a szánk . 

- Na figyelj nekem mennem kéne , holnap suli .. - mondtam szomorúan . 

- Ne mááááááááár , ne menny. - mondta szintén szomorúan . 

- Holnap hívj fel és talizhatunk suli után , de tényleg mennem kell , mert anya kiakad , ha suli időbe nem érek haza 8 - ra és már így is fél 10 van .. Szóval megyek szia ! - adtam neki három puszit és elindultam . 

Haza fele menet azon gondolkodtam , hogyan mondjam ezt el Elenának .. Meg fog őrülni , róla fog kérdezgetni és még irigy is lesz .. De problémák kellenek , mert a felhőtlen boldogság sose izgalmas ..