3. fejezet

A nagy lehetőség

Megláttam a hirdető táblán egy plakátot , amin ez állt :

Figyelem !!

Országos röplabda selejtező !

Jelentkezni ezen a számon lehet : +442078395183

2012.09.22 - ig lehet jelentkezni , a selejtező 2012.09.30 - án lesz , a Rose Street - i sportcsarnokba .

6 fős csapatokat kell kiállítani , koedukált , lány és fiú csapatok jelentkezését is várjuk . 

Jézusoooooooooooooom ! Ez nem lehet igaz ! Ez a világ legjobb híre ! - kezdtem el az utca közepén üvölteni , mint a sakál .

Gyorsan elmentettem a számot , és felhívtam Elenát .

- Szia Eli ! - mondtam izgatottan .

- Hello Beka ! Mizu ? 

- Te , ezt nem fogod elhinni ! Mentem az utcán és elmentem egy hirdető tábla mellett , amin egy plakát volt és az állt rajta , hogy országos röpi selejtező lesz és egy számon lehet jelentkezni szeptember 3 - ig . 

- Neeeeeeee ! Jelentkeznünk kell , 6 fős csapatok kellenek ? meg koedukáltan vagy nem ? 

- Én is így reagáltam , igen 6 fős és lehet akárhogy . Na én arra gondoltam , hogy a 4 legjobb röpis csajt kéne kiválasztanunk , nem  ? - kérdeztem okoskodó hangon .

- De igen , csak az a baj , hogy a 4 - ben bent van Cornelia is .. - mondta szomorkásan .

- Figyelj a lényeg , hogy nyerjünk , nem kell vele foglalkozni ! - mondtam biztató hangon . - Na de most le kell tennem , holnap suliba mindent megbeszélünk , puszi ! - és ezzel a lendülettel le tettem a telefont .

Meg is érkeztem a kórházhoz , ahol a nagyim van . Rettenetesen félek , hogy valami komoly baja van .. De beléptem az ajtón és a recepcióhoz mentem . Kedves hölgynek tűnik a recepciós . Megkérdeztem hol találom a nagymamám és elindultam hozzá , de a gyerek osztályon megakadt a szemem , illetve a fülem .. Bekukkantottam és megláttam egy rákos kislányt , akinek énekel 5 fiú . Jobban megnéztem az énekeseket , és azt hittem nem látok jól . A One Direction volt az . Megpróbáltam csendbe oda lopakodni melléjük , de belerúgtam az orvosi készülékeket tartó asztalba ( ez nagyon rám vall .. ) és elég hangosra sikeredett , mert mindenki rám nézett . Vörös lettem , mint a rák , dobtam egy kényszer mosolyt és elmentem , de egy hang szólt utánam .. Nem tudtam először , hogy nekem szól , de kiderült , hogy igen ugyanis senki más nem volt ott rajtam kívül . Megfordultam hát , és nem hittem a szememnek . Zayn volt az , teljes életnagyságban . Csak néztem gyönyörű barna szemébe és le sem esett , hogy mondanom kéne valamit , aztán reagálta a mondataira . 

- öö .. Szia ! Miért kiabáltál ? - kérdeztem kedvesen , és megpróbáltam leplezni idegességem .

- Szia ! Én csak .. öö ... azt akartam , illetve szerettem volna kérdezni , hogy mi a neved ? - izgatottság és félelem hallatszott hangján . 

- Rebeka vagyok , de mindenki Bekának hív , te pedig Zayn vagy ugye ? - kérdeztem , és már egyáltalán nem voltam ideges . 

- Igen , szóval megismertél , és hogy - hogy itt vagy a kórházba ? 

- Jöttem a nagymamámhoz , mert elájult és most hozták be nem rég , anyukám meg még dolgozik és megkért , hogy jöjjek be , bár akkor is bejöttem volna , ha nem dolgozik . - hadartam .

- ÉÉÉrtem .. És nincs kedved meginni velem egy kávét és utána felmész mamidhoz én meg megvárlak ? - kérdezte , szinte már remegett az izgalomtól .

- öö .. jólvan , de add meg a számod és felhívlak , ha végeztem .. 

És elindultunk kávézni , beszélgettünk , majd elindultam mamához már egyedül . Gondolkodni kezdtem ezen az egészen , hogy miért jött utánam , miért hívott kávézni , és miért cseréltünk számot , de be is kellett fejeznem a gondolkodást , mert megérkeztem a 997 - es kórterembe ..